Anyám ajtóban ül, apám mellette áll
Én megjövök utamról, anyám feláll.
Asztal már megterítve, párolgásra ülünk
Apám kenyerét nyújtja, örvendünk.
Bár ne születtem volna ,
Ketten ülünk, a kenyeret nincsen ki nyújtsa.
Csak ülünk, nézzük egymást sorra
Hallgatás is beszél, feledés oka.
Felállok, készülök, anyám csak áll
Nem szól semmit, érzem hallgatását, fáj.
Kis házunkból kilépek, õ hátul még vár
Elmegyek, életünk de kevés... be kár.
reitinger jolan - április 26 2008 11:47:07
Csak szépen sorban
Üdv. Joli
gondola - április 26 2008 19:52:03
Az ûrt, nem pótolhatja semmi sem. Mindketten tudjátok. De Neked, mint gyermeknek feladatod is van. Éreztetheted, hogy szükséged van Rá, talán úgy könnyebb.
Ilyen pillanataink is vannak, mit most keserûen megírt tollad.
