Anyám ajtóban ül, apám mellette áll
Én megjövök utamról, anyám feláll.
Asztal már megterítve, párolgásra ülünk
Apám kenyerét nyújtja, örvendünk.
Bár ne születtem volna ,
Ketten ülünk, a kenyeret nincsen ki nyújtsa.
Csak ülünk, nézzük egymást sorra
Hallgatás is beszél, feledés oka.
Felállok, készülök, anyám csak áll
Nem szól semmit, érzem hallgatását, fáj.
Kis házunkból kilépek, õ hátul még vár
Elmegyek, életünk de kevés... be kár.
reitinger jolan - április 26 2008 11:47:07
Csak szépen sorban
Üdv. Joli
gondola - április 26 2008 19:52:03
Az ûrt, nem pótolhatja semmi sem. Mindketten tudjátok. De Neked, mint gyermeknek feladatod is van. Éreztetheted, hogy szükséged van Rá, talán úgy könnyebb.
Ilyen pillanataink is vannak, mit most keserûen megírt tollad.
Üdv!
