Öntudatlan csókoltalak,
tanunk volt az alkonyat,
kéz a kézben andalogtunk
a szendergõ fák alatt.
Ránk boruló szürke fátyol,
árnyaival átölelt,
s lehulló fényporával
beragyogta a szemed.
Úgy simultam két karodba,
mint a szellõ csendesen.
A szerelem pilleszárnyon
átosont a szívemen.
szoszircsi - április 26 2008 21:25:16
[b]Crysty...finom kis csemege a versed...lágy-kedves...olyan igazi kis szerelmes....szép képekkel...ragyogó színekkel...megmelengette a lelkem
...jó volt Tõled ilyet olvasni...
szeretettel[/b]
szí.
sziszifusz - április 26 2008 21:30:28
Versed lágy tónusaival a szerelem tisztaságára hívja fel a figyelmet.
Rövid de teljes szerelemkép. kellemes volt fülemnek!
gosivali - április 26 2008 21:39:34
Kedves, dallamos, tiszta, egyszerû hangon szóló versed megérintett... Szívbõl gratulálok, nagyon ráéreztél ebben e kedves-szép versben, hogy néha a legszebben a legegyszerûbb szavak szólnak!
Taygeta - április 26 2008 22:09:05
Jaj Te, ez a két utolsó sor, átosont az én szivemen is.
Szeretettel ölellek Tay
denes - április 27 2008 08:56:49
Nagyon jó.Szépen rímelõ, kedves vers.
Crysty - április 27 2008 09:24:11
Köszi mindenkinek.Ircsi ez csak képzelet, de tudok azért ilyet is (néha)
szoszircsi - április 27 2008 10:07:01
Crysty..a csodába...legalább igaz lenne.. bár szerintem az tud így írni...aki volt már szerelmes....mert ugye az öntudatlan csók...amirõl írsz...az maga a szerelem...
szí.
Torma Zsuzsanna - április 28 2008 08:32:09
Nagyon szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
