Csend öleli át a szürke meleg eget,
Nem tudom mit mondjak, e szív most sír vagy nevet.
Hangtalan sírás zokog a lelkemben,
Néma türelemmel megõrûlt testemben.
Mindig hoz az élet valami újjat,
Valami fájót valami rosszat.
És a hit mi volt még hajszálként szakad el,
Miben egyszer hittünk most porként foszlik el.
Erõsnek kell lenni mondják a "nagyok",
Erõsnek értem,magamért akarok.
Most jött el a vége itt hagyom neked,
Nem akarok többé találkozni veled.
