Messze falumtól álmodozok csupán
Gyermekkorom virágai a kiskertben áll.
Szüleim csókjait arcomon érezhetem még
Én messze vagyok anyám, kiskertünk kap elegendõ fényt?
Mûveletlen virágos kert, szabadon nõtt minden
Liliomtól kék jácintig megtaláltad színben.
Nem féltünk az õsztõl, dér sem hervasztotta
Te voltál anyám a legszebb virág, ki az életet adta!
Szép volt a kert, emlékszem most is
Örökzöld sarkaiban, s a legszebb nap itt.
Ha eszembe jut, oly fájdalmas...az õsz volt legszebb
Anyám a csókodért kiáltok, emlékeztess.
Csak írd meg nékem írd meg
Még ha az õsz is gyilkos
Csókodért elmegyek
Mert az élet õszben, sárguló falevél...hulló.
