 
... üres szavakkal kezdek egy hosszú mondatot,
mely Miattad írattatott.
Szomorúan bukik alá a Nap,
Mit elért a magány, mert az alak
Mely szobám falán csillog
Most messze álmodik, titkon,
Párnára hajtja bús fejét
S álmodik egy mesét,
Mi agyvelejében el?bukik itt-ott,
Álmodik hamisat és szépet
Egy lélektelen lélek
Mert ?t is köszönti a magány
Az esti órák teraszán,
Álmodja a létet, álmodik egy féktelen képet
Megöli a lányt, az életet adót,
Elfolyik odakinn a vére, a csendes hajnalon,
De csak álom az álma, felébred a Drága
S csóktól izzik a szája,
Csóktól, melyet a gyengéd n? lehelt
Kire álmában kezet emelt,
Erre riadt fel esztelenül
S rohant az utcán keresztül,
Kutatta a Másikat, mert az ? hangja éltet
? ad minden bánat ellen mérget,
A lány, ki én vagyok, ki ha kell
Az alvó életért meghalok,
De futnod nem kell,
Mert én itt várlak csendben,
Míg felkel a magányos órán a Nap
S elmondja miért érdemes lenni
Várni, s csak némán beszélni,
Beszélni azzal, kit szeretsz,
Ki az Egyetlen és remek,
A Tökéletes teremtmény,
Ki úgy t?nik szemedben mint egy festmény,
Az ártatlan eszmény,
Itt vagyok, megérkeztem, ölelj
Hatalmas karoddal takarj és szögezz
Szíved oldalára
Harapj örök csókot a számra
Jelezd, hogy a tied vagyok,
Ne adj egy világért
A tied vagyok, senki másé
Igazold, hogy te is akarod ... |
|
