|
 Vendég: 6
Tag: Helen Bereg
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Gyermekek néznek ki egy ablakon,
S tekintetükben ott lakik a fájdalom.
Nézik a többi gyereket, lent a téren,
Kik szüleikkel sétálnak a napsütésben.
Könnyes szemüket le sem veszik róluk,
Hisz számukra, csak a látvány jutott.
Kicsi szívük, ettõl majd meg hasad,
Mert számukra, egy szülõ sem akad.
Nem tudják õk milyen érzés lehet,
Ha valakit, egy édesanya szerethet.
Ha apa este a munkából hazajövet,
Csak õrá gondol, s neki szerez örömet.
Nincs számukra hely egy családban sem,
Itt élnek õk mind, együtt közösen.
Nincs se anyukájuk, se apukájuk,
Se szeretõ, igazi nagy családjuk.
Árvák õk itt, ahányan csak vannak,
Mert szülök nélkül élik napjaikat.
Szomorú kis életük minden napjába,
Nem számíthatnak õk csak egymásra.
Talán lesznek közöttük szerencsések,
Kik szeretõ családokhoz kerülhetnek.
De lelkükben, mindig ott él a fájdalom,
Hogy édes szüleik, elhagyták õket egykoron.
S ha az élet kegyes lesz majd hozzájuk,
Lesznek gyerekeik és nagy családjuk.
Kikkel boldogan nevetgélhetnek a téren,
És sétálgathatnak majd a napsütésben.
2007. április |
|
|
- május 04 2008 19:06:03
Szépen megfogalmaztad csilluci, milyen is lehet ez az érzés belülrõl nekik.Bizony ilyen. |
- május 04 2008 19:52:56
Gratulálok,nagyon szép és megható! |
- május 05 2008 09:28:19
Úgy legyen, kedves Csilluci!
Hogy legyen nagy családjuk, akikkel boldogan nevetgélhetnek a téren, ezek a szegény árvák!
Nagyon szép a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2019. április 25. csütörtök,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
