|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
|
|
Fekszem a hideg ágyamban,
Ismét nem tudok aludni.
Úgy érzem véd? karodban
Lenne jó megpihenni,
Ölelve a forró habokban
S egy csókban alámerülni.
Behunyom lassan a szemem,
Feketeség tör el?re sebesen.
Elt?nik a sötét szoba képe,
Ereimben ?seim vére,
Mely lüktet hangosan fülemben,
Hogy azt kívánom, legyen vége...
De ha egyszer csak elt?nnék,
Mi lenne velem nélküled?
Csak az álmoknak élnék...
Emlékeznék, mit átéltem veled.
Az átbeszélgetett éjszakákat,
A sok lassú kibékülést...
A szót mely magára oly sokat várat,
S a szívbe hozott h?s enyhülést.
A csendet átélni karjaid között,
Forró testedhez szorítani magam,
A szép hajnali tejfehér ködöt,
Ahogy a szobán keresztülsuhan.
Els?, édes, forró csókodat...
Mi nélkül azt éreztem, nem létezem.
De szívem legmélyén ott a tudat:
Egyszer úgyis elveszítelek... |
|
|
- július 06 2007 06:45:29
Boldogság, vágyódás, lemondás. E három érzelem pereg le a versedben. Gyönyör? képek, mint ez is:
A szép hajnali tejfehér ködöt,
Ahogy a szobán keresztülsuhan
A lemondáshoz, pedig annyit. Légy mindig bizakodó, mert nem nagy vigyasz, ha elmondhatod: Én tudtam. Viszont állandó rettegés a boldogság minden percének élvezése helyett, amíg tart. Ica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2019. január 18. péntek,
Piroska napja van.
Holnap Sára, Márió napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
