Utolsó szavaid keresem ,
Utolsó mosolyodról elmélkedem ,
Várom , hogy újra jöjj ,
Rám nevess ,
Hogy csendre ints
Hisz ' megint tévedek...
Szeretem az utat ahol jártál ,
Simogatom szorgos kezed nyomát
Hallod ?
Most is rólad suttognak a fák !
Termésedet messze hordják a gerlék ,
S ahogy üzenetet súg a szél
Engem már semmi nem érdekel...
Mert örömtelen-örömöket élek ,
S csak olyan álom jut folyton,
Melybõl sírva felébredek...
Életem egyetlen vágya ,
Hogy még egyszer - csak egyszer :
Úgy ölelhesselek mint öböl a tengert...!
loretta - május 09 2008 09:05:32
Gyönyörûszép fájó vers született. Az a baj, hogy a még egyszer után is kell az a még egyszer. Sosincs vége...
RainMan - május 09 2008 09:56:43
Nagyon szép vers!Minden sora megérintett...átéreztem...
lacai - május 09 2008 11:12:03
Tengernyi érzelem felé
sziszifusz - május 09 2008 13:16:36
Drága Szircsi!
Ennyi szeretet miképpen szorulhat egy lélekbe?
Kifogyhatatlan képeiddel megint elvarázsolod az olvasód, és vissza-visszatérõ örökkön- örökké tartó szeretetedet megmutadod igaz valóságában!
Szeretõ öleléssel Sziszu
gondola - május 09 2008 19:56:36
Gondolatomat Sziszu már leírta, így nem ismétlem. Köszönöm, hogy megosztottad!
Magdileona - május 09 2008 21:52:04
Drága Ircsike, íme, egy újabb csodálatos ékszer... Fájdalmasan szép...
Szeretettel: Magdi
