|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Összetört lelkem, legkínzóbb fájdalma,
Itt él bennem, s nem hagy el engem soha.
A fájdalom mindennap elönti bús szívemet,
Mert elvesztettem, meg nem született gyermekemet.
Elvette tõlem a jó Isten ezt az ajándékát,
Mit annyira vártam már hosszú éveken át.
Minden egyes percben csak õ rá gondoltam,
S arra vártam, hogy karomban tarthassam.
Hogy elmondhassam neki a boldogságot,
Amit az õ érkezése, az én életemnek adott.
De sajnos ezt már nem mondhattam el neki,
Mert a sors az õ kis életét, más útra tereli.
Nem kaptam meg az élettõl a boldogságot,
Melyet számomra, az õ érkezése adhatott.
Olyan fájdalom maradt, lelkem mélyén utána,
Melyet a jó Isten sem gyógyíthat meg többé soha!
2007.március
|
|
|
- május 16 2008 19:51:21
Átérzem a bánatod. Magamból kiindulva is tudom, hogy a fájdalom sosem múlik el. Szépen versbe öntötted a fájdalmad.  |
- május 16 2008 19:55:52
Szomorú, sajgó sorok. Ilyenkor arra gondolok, hogy vajon miért? Lehet, hogy így kellet lennie, a nagy forgatókönyvben ez volt megírva, mert így kímélt meg az élet a valamitõl, amit nem is sejt az ember, és biztos vagyok benne, hogy a fájdalmadat elhalványítja egy másik csöppség érkezése, ami boldogságot fog hozni az életedbe.
Maryam |
- május 19 2008 08:20:40
Kedves Csilluci!
Nagyon megható ez a versed. Én nem is tudok mást kívánni Neked, mint azt, hogy találd meg "elveszett boldogságod" majd egy másik megszületendõ és megszületett gyermekedben. A Jóisten tudja, hogy mit miért tesz! S remélem, van még rá esély!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
