Utak vezetnek mindenfelé,
de te egyiken sem állsz.
Félsz, hogy elragad a végtelenség,
s vissza, sohasem találsz.
Nem állhatsz örökké két út között,
a Sors nem egyezkedik veled.
Te választod az utat, hiába gyötrõdsz,
csupán egy van megírva, a végzeted.
Még állj egy pillanatig, ha úgy akarsz,
aztán indulj, mert nem várhatsz örökké.
Ha teljesítenél, soha ne fordulj vissza,
csak elõre menj, te is valamiért születtél.
Torma Zsuzsanna - május 19 2008 15:11:59
Így van, kedves Etti!
Elõbb-utóbb választanunk kell valamelyik utat!
És valóban, mindannyian születtünk valamire!
És amit elkezdtünk, azt csináljuk végig, ne forduljunk vissza!
Én is így látom helyesnek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gosivali - május 19 2008 15:54:14
Szép, érett gondolatok. Üzenete van versednek.
gondola - május 19 2008 19:20:06
Nagyon jó kis útravaló és így igaz, ahogy megírtad!
Etti - május 20 2008 14:54:46
nagyon köszönöm nektek!
