Kint a réten õsz szépségben
Susogni kezdett a szellõ, lengedezve zörren.
Száraz levegõben sárguló zöldes-barna tengeren
A rengeteg levelen...tengerinek zörejét úgy szeretem.
Még csend a reggelen
S érezhetõ a levegõben, õszi fényben
Valami készülõben a sárga rétben...
Egy pont a messziségben, mely nagyobbodik ember seregében.
Megjelennek az emberek
Zajos emberek hajítják a sárga fényeket
Gyûjtik és gyûjtik az életet.
Megkezdték a tengeri szedést, küszködést.
Reggeltõl estig szedik, mozgásuk hullámzik
Nem nézik egymásnak arcát
Ne látsák fáradozásuk árnyát
Csak szedik még õsz sárga birodalma eltûnik.
marica - május 25 2008 09:17:28
Kedves iytopp! varázslatos ez a tengeri szüret!
Hallon a csövek reccsnését ,
hallom ahogy a csõ a csomóba hull,
de hallom a kínt a ahogy síir a kóró,
mikor a éles szerszám belevág, mint végrehajtó.
Látom a botr csorogni zsájak szélén,
és a bút a fáratt arcokon,
mikor a termés gyengesége a táblán átoson.
De hallom a agyermekkacajt is ahogy ülnek a kupacon,
és kajokon a leháncsolt csuhéjból
egy-egy hajasbaba mosoly vidám estébe hajol.
Köszönöm a z ihletet adó versedet.
Szerettel: marica
szoszircsi - május 25 2008 18:38:39
[b]Szia íytop !
....valami egészen különleges dallama, érzelem-hullámzása van a versednek...többször is elolvastam, mert nagyon - nagyon megéerintett....
Szeretettel[/b]
szí.
reitinger jolan - május 25 2008 21:28:59
Hát régen biztosan más hangulata volt a kukoricatörésnek, mint manapság. Akkor emberibb volt minden.
Szeretettel Joli
gondola - május 26 2008 18:21:20
Szia!
Igazi, békebeli idõk! Nagyon tetszett.
[/b]
