Imádtam gyermekként a strand hangulatát,
Hol mindenkiben a szeretet motoszkált.
Ahol megkönnyebbültek az emberek,
S minden felnõttbõl, gyermek lehetett.
Imádtam hétvégeken, a strandra járni,
S a kukoricásnál a hosszú sorban állni.
Alig vártam, hogy érezhessem sós ízét,
S hogy én vezessem újra a sor elejét!
Imádtam a friss palacsintára várni,
S finom illatukat, hosszan szagolgatni.
Majd siettem, hogy megehessem mindet,
S a vízben ugrálva, ledolgozzam õket!
S mikor úgy éreztem, kiürült a hasam,
Gyorsan a jégkrémes felé szaladtam.
Olyan gyorsan ettem meg a jégkrémet,
Hogy utána már, nem éreztem éhséget.
Imádtam a medence vízében elbújni,
S a forró testemet, hidegre hûteni.
Lubickolni a hideg vízben anyuékkal,
S dobálózni a pöttyös labdámmal.
Imádom a mai napig ezt az emlékemet,
Melyet én, olyan boldogan éltem meg.
S ha visszaforgathatnám az idõ kerekét,
Újból kilubickolnám a medence vizét!
