Marica kedves, hogy is mondjam el,
szavaidra mennyi érzõ szív figyel.
Egy leszek én csupán a sok közül,
ki mûveidnek biz nagyon örül.
Mosolyod úgy ragyog, mint a napkorong
kicsire és nagyra boldogságot ont.
Tanuljuk tõled az õszinte jókedvet,
kívánhat e ettõl még az ember többet?
Tanulás, gyakorlat ez az élet rendje,
és a lecke is , csak így rímbe szedve.
Egy vagyok én, a legtunyább diák,
ki utolsónak hagyta házi feladatát.
sziszifusz - június 03 2008 19:04:35
Kedves osztálytársam, dehogy vagy te tunya!
Így Maricának egy álló napig volt mit olvasnia!
Tegnap mondtam neki: Megkapja a magáét!
de azt nem gondoltam, hogy minden talirésztvevõtõl!
Nagyon kedvesen írtad meg!
marica - június 04 2008 05:31:02
Crystykém! Te kedves,
Szerény kis ibolya
Ott aztalszélén kedvesen kinyílva,
Kezed szégyenlõsen takrta ocádat,
Lesütött szempárból a melegség áradt.
Felhevült jókedvem.
Ez csak fokozta,
Hidd el nekem bátran:
Utólsó én vagyok ebben az iskolában.
Ha vissza fordul a sor; jöttök velem szembe,
Boldogság, Örömlönny ragyog két szemembe.
Szeretettel: marica mama
cookie001 - június 04 2008 13:47:12
Szerintem ide is jár a pirospont,ugye Marica?!
Babian - június 04 2008 16:35:17
Nagyon kedvesen szedted össze gondolataid.Puszillak Anikó Taygetát nem tudom elérni
