Fekete éjben hallgat a Hold,
csönd lakik ott, hol madár dalolt.
Néma kiáltás ég fele száll,
megannyi kérdés válaszra vár.
Mettõl-meddig élünk? Miért és hogyan?
a tudattalan tudat mély álomba zuhan.
szárnyal a lélek szabadon, szeretve
lepkeszárnyait teszi le kezedbe.
CSEND van. Simogató néma csend.
A kérdéseimre saját hangom felel.
Nem kiáltok, csak csendben suttogom
és fenn az égen mosolyog a Hold.
