Nem mondtad ki, hogy nincsenek álmok.
Csak félted híven követni õket,
ahogy félted az õszi esõket,
mert szürke függönyt vontak a tájon,
s zúgtak; sivítva ûzték el lángod.
Nem mondtad ki, hogy nincs szépség. Földi.
Csak nem láttad illanó balzsamát,
mit osztott a születés hajnalán,
s könnybõl akartál szivárványt szõni;
szép a szövet, ám múltadat õrzi.
Nem mondtad ki, mitõl és miért félsz.
Csak érezted, hazudik a patak,
a szél, a fény, s ámulnak a halak
a sötét, zavaros folyó mélyén:
miért nem tûnsz el közöttük végképp?
