Óh mondd!
Ki vagy Te lélek
ki nem ölthetsz testet,
angyal-e' vagy ördög?
Velem vagy ha félek,
napom színesre fested,
s lépteimet õrzöd...
Mondd el!
Merrõl sodort a szél
utamba, honnan kerültél?
Isten küldött? Õ akarta?...
Mi volt velem a cél,
ha elõlem arcodat takarta?
- s enyém nem lehettél...
Mondd!
Miért kellett arra járnom,
hol már nem az én világom?
S Te vártál, tudtad Rád találok!...
Lényedet szívembe zárom,
enyhítve boldogtalanságom...
- Kísértenek az álmok! -
loretta - június 08 2008 19:24:55
Sokan kérdezzük ezt magunktól. Mindennek van valami oka, ha más nem, az emlékek, amiket nem vehetnek el tõlünk. Szép lett. Szeretettel: Loretta.
gondola - június 08 2008 19:41:13
Szia!
Nagyon jó lett ez a versed, érezni a vívódásod, a miérteket. Reméljük idõvel az álmok is csitulnak.
Szeretettel
Ariadne - június 08 2008 23:17:53
Ó igen! Ezeket sokan kérdezzük...
Mégis, szebb tõle az életünk,
S ha más nem is, de megmarad az emlékünk...
marica - június 09 2008 09:51:33
Szia kedves Gizi!
Csodásan tetted fel versedben a költõi kérdést.
A válasz is benne van, Ott volt ammerre jártál, hogy enyhítse boldogtalanságod.
Szeretettel: marica mama
Bencs Gizi - június 09 2008 11:36:00
Köszönöm a kedves hozzászólásaitokat!
Versem a csetelésrõl szól. Ott nincs testiség, csak lelki kapcsolat,
ami titokzatossá teszi és felerõsíti a vágyódó érzelmeket.
Próbáljátok csak ki!
