|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Apának
Ég a szemem,
torkom kiszáradt,
húsom sajog,
Istenem... mindjárt megfulladok.
Reménytelenségem súlya
gúzsba köt,
reménytelen eset
mélybe lök.
Okos szót, ha tiszta a szándék,
fogadni miért nem lehet?
Okos szó a torkomból
mára hörgésbe mered!
Reménytelen eset!
Reménytelen szeretet!
Reménytelen ember,
fáradt, beteg testben.
Csak egy kis kapu kéne,
melyen besurranhatok,
hogy kinyissam Neked,
- Makacs Ember -
a szeretet folyamod.
Reménytelen eset,
Reménytelen szeretet,
Ha a kapud zárva,
én többet érted nem tehetek!
....
S ebbe.... beleõrülök, érzem!!
....
Apa segíts, kérlek! |
|
|
- június 10 2008 11:05:30
Remélem meghallgatásra talál majd a kétségbeesett szó. |
- június 10 2008 11:20:19
Én is remélem, hogy apukád
kitárja végre szíve kapuját
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 10 2008 12:31:43
Nagyon szomorú, hogy a szülõi szeretetért ilyen kétségbeesett kiáltást kell hallatni. Nagyon sajnálom, szívbõl kívánom, hogy kiáltásod meghallgatásra találjon.
Üdv.:szuzus |
- június 10 2008 12:51:02
[b]Szia Te Drága!
Ez a kiáltás nagyon mély érzéseket mozdított el bennem...ismerem a hátteret, mert megtiszteltél, hogy korábban is olvashattam, mint ahogy ide feltetted Versedet...
Akkor is ráült a lelkemre...nem hagyott nyugodni...mert én is ismerem ezt az érzést...és azt is jól tudom,- igaz máshol és másban,- hogy " csak egy kis-kapu kellene, melyen besurranok..." érzése és vágya mit jelent...és milyen aggasztó tud lenni, ha a szeretet-megértés-kaput örökké , minden próbálkozásunk és igyekezetünk ellenére zárva találjuk...
De tudod...a szeretet adásánál...idõnként csak a szeretet fogadása nehezebb...mindkettõhöz teljes elfogadás- nyitottság szükséges...és egy egészen érzékeny, nagyfokú lelki-érettség...
Szeretném - nagyon -, ha azon a kapun egyszer beléphetnél, és " ott" is maradhatnál örökre...és megélhetnéd azt az összetéveszthetetlen ragyogást...ami melegséget- fényeket-reményt csalhatna a szívedbe...mert az a szeretet olyan, mint a megállíthatatlan folyó...elsodor...ellep...féltõn betakar...és egyben felemel...
A megoldás Benned van...keress új utakat felé...nem mondom , hogy ne add fel...hisz' tudom...folyton ezt teszed...
Ölellek nagy - nagy szeretettel[/b]
szí. |
- június 10 2008 18:04:42
Szia!
Szívbemarkoló ez az írásod, a kétségbeesett kérés, mely kiált. Az ismétléssel óriási nyomatékot adsz. Sajnos az embereket nem lehet megváltoztatni. Még mi sem vagyunk erre képesek, a gyermekek. Így kell elfogadnunk. Azért hidd el eljön a pillanat, mikor bocsánatkérõn néz rád mindenért, s te mindent odaadnál, csak lenne még idõ. /Ez saját tapasztalat/ Kívánom, ez soká jöjjön el.
Szeretettel  |
- június 10 2008 21:39:12
KÖszönöm szavaitok... elértek hozzám, itt maradtak velem....talán így kicsit könnyebb, hogy kiírhattam, hogy olvastátok, hogy írtatok nekem...!
Köszönöm nektek!!!
Üdv: Madi |
- június 11 2008 08:34:56
Óóóóóó! Édesem!
Fájdalmas amit és ahogy írod! Zárt kapukat döngetnés tudni oly erõs az anyag, nincsolyan erõ hogy rajta áthatoljanak a szeretettelyes szavak, inkább a kapu két ldalán, mindketten összeomlanak.
Csoálatos an ordít belõled a tehetlenség!
Szeretettel: marica mammmm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 07. szerda,
Attila, Ramóna napja van.
Holnap Gyöngyvér, Keve napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
