Onnan honnan jöttem nem sok fény ragyogott,
Megfáradt lélek fájdalmat zokogott.
Erõs voltam nagyon azért ,hogy éljek,
Azért,hogy többet sohase féljek.
Sok ember kezét megfogtam ha tudtam,
Segítettem azért,hogy ne legyen múltam.
Hogy eltakarjam a régi fáradt sebeket,
Hogy lássam a reményt lássam a szemeket.
Azért kell,hogy éljek mert szükség van rám,
Akkor is ha eldobott s becsapott az anyám.
Nem félek többé nem félek már élni,
Megtanítom gyermekemet õszintén szeretni.
iytop - június 13 2008 23:25:15
Gyönyörü,örülyél a gyermek egy magasabb lépcsõrõl kezdheti.
gondola - június 15 2008 10:46:27
Jól van Hajnicska! Ez a pár sor igazán megkapó és nagyon jó, hogy Te mást akarsz. Küzdj érte, érdemes!
Torma Zsuzsanna - június 16 2008 09:05:59
Jól teszed, kedves Hajnicska, ha nem követed Anyád példáját.
Attól, hogy Téged eldobtak, talán annál inkább tudsz majd szeretetet adni gyermekednek. Mert tudod, hogy mi az, ami a gyermeknek hiányzik.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
