A Nap, kék telt égben volt...
Csokorban hoztam õt.
S az égõ szerelmem
Szívedben mélyen szõtt
Csokrom az enyém, s oly fiatal
És ha ma elszárad...
Azért, mert szád csókot nem akar
Ó! angyal, te imádott.
Örökre szakít a végzet
Én tudom, te is tudod már
Szerelmünk egy régi bor
Belõle kimászhatnál?
Majd az ábrándozás óráin
Jusson eszedbe a csokor virág
Gondolj majd rám is
Ki versben komponált.
reitinger jolan - június 15 2008 15:04:27
Szép a versed, remélem az angyal emlékszik versed csokrára.
Szeretettel Joli
flora - június 16 2008 16:31:49
Szép, átgondolt, vágyakozó a versed.
Hozzászólásod versem kapcsán, biztos vagyok benne, hogy megértetted, nem olyan nehéz.
Fóla
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
