Gyakran elrejtõznek a szép dolgok,
mert ritkák és értékük van.
Nem a kõre gondolok,
ami gyémánttá fényesedig,
nem is a folyékony aranyra,
miért annyi ország háborúzik.
Én a lélek szépségében hiszek,
amit oly jól elrejt az ember!
Magában hordja azt,
és mégsem hiszi el,
mert magából csak a gyávát mutatja,
és azt pontozza minél magasabbra.
Mindenki egyformán, tisztán születik,
és magát mégis porral-rosszal szennyezi.
És ezért elkopik a szépség,
bár meg lehetne csiszolni!
Csak elõ kell azt hívni,
szeretettel ápolni, öntözni,
és a világ szépségét befogadni.
