|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Micsoda õrült fájdalom hatol szívünkbe,
Mikor elveszítjük szerelmünket, örökre.
Kibõl minden napon erõnket merítettük,
S kivel a legcsodásabb életünket éltük.
A fájdalom szétárad összeroskadt testünkben,
S üresnek érezzük a valóságot a jelenben.
Nagyon mélyrõl jön ez a kínzó fájdalom,
Mi belülrõl égeti testünket, de nagyon.
Elmondani nem lehet ezt a keserûséget,
Mi átjárja a gyásszal jött nehéz perceket.
Marja és kínozza, lelkünknek legmélyét,
S nem hagyja el soha szívünknek bensõjét.
Belénk költözik a bánat, már egy életre,
S társunk hiányát érezzük mindörökre.
Szívünk soha többé nem fog megnyugodni,
Mert szerelmünk hiányát nem tudja feldolgozni.
A félelem, hogy mi lesz majd velünk ezután,
Kétségekkel tölt el, minden szörnyû éjszakán.
Az emlékek nem hagynak nyugodni minket,
S hogy miért történt ez így? r11; kérdezzük Istenünket.
De kérdésünkre a választ, nem fogadjuk el soha,
Mert az ûrt, mi utána maradt, senki nem pótolja.
Nem leszünk mi már, soha többé olyan boldogok,
Mert szerelmünk nélkül, már a mi szívük is halott. |
|
|
- június 22 2008 20:03:46
Kedves Csilluci!Nekem is nagyon tetszik a versed!Bár eléggé szomorú de nagyon is igaz!A szerelem egy mély sötét verem!Üdv:Eve |
- június 22 2008 20:12:06
Kedves csilluci!
Versednek minden egyes sorát átérzem, hiszen magam is átestem ilyen szörnyû tragédián. A választ nem is tudjuk elfogadni, csak egy idõ után beletörõdni, mert változtatni nem tudunk. Soha ne feledd el, az élõknek élni kell!
Szeretettel és együttérzéssel:szuzus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. január 23. csütörtök,
Zelma, Rajmund napja van.
Holnap Timót napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
