Jön már az este, csendben, osonva.
Kertek alatt szürke fátylat vonva.
Szürkérõl feketére váltva ereszkedik le,
Egy magányosan álló, városszéli házra.
A ház asszonya fekhelyét készíti
Látszik rajta fáradt, helyét nem találja.
Ólom nehéz nappalok, álmatlan éjjelek
Vannak már mögötte,
egyedül töltött hosszú magányos évek.
/Júlia/
Torma Zsuzsanna - június 25 2008 08:22:12
Kedves Júlia!
Nagyon szépek érzékeltetted versedben a magányos, fáradt asszony estéjét.
És úgy van, ahogy írod, ha nagyon fáradt az ember, szinte nem találja a helyét, és még pihenni sem tud úgy, ahogy szeretné.
Remélem, nem saját magadad szimbilizálod a versben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Maryam - június 25 2008 20:09:58
Megragadtad a pillanatot, a színek mindent elárulnak.
Maryam
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. december 10. kedd, Judit napja van. Holnap Árpád napja lesz.
