Jön már az este, csendben, osonva.
Kertek alatt szürke fátylat vonva.
Szürkérõl feketére váltva ereszkedik le,
Egy magányosan álló, városszéli házra.
A ház asszonya fekhelyét készíti
Látszik rajta fáradt, helyét nem találja.
Ólom nehéz nappalok, álmatlan éjjelek
Vannak már mögötte,
egyedül töltött hosszú magányos évek.
/Júlia/
Torma Zsuzsanna - June 25 2008 08:22:12
Kedves Júlia!
Nagyon szépek érzékeltetted versedben a magányos, fáradt asszony estéjét.
És úgy van, ahogy írod, ha nagyon fáradt az ember, szinte nem találja a helyét, és még pihenni sem tud úgy, ahogy szeretné.
Remélem, nem saját magadad szimbilizálod a versben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Maryam - June 25 2008 20:09:58
Megragadtad a pillanatot, a színek mindent elárulnak.
vali75 24/04/2024 08:23 Szép napot kívánok! vali75 23/04/2024 18:20 Szép napot kívánok! Murak Tibor 22/04/2024 20:42 Szervusztok Szerzőtársak! vali75 22/04/2024 19:32 Szép estét kívánok! hzsike 22/04/2024 18:05 Szépséges délutánt mindenkinek! vali75 21/04/2024 23:18 Jó éjszakát kívánok! rapista 21/04/2024 19:18 Jó éjt! Holnap jövök! vali75 21/04/2024 19:14 Szia István! Örömmel làtlak újra az oldalon. Remélem jól vagytok. vali75 21/04/2024 19:09 Szia Tibor! Írok pü-t. rapista 21/04/2024 19:08 Visszaállt!
Valika! Köszönöm szépen! üdv rapista 21/04/2024 19:07 Hová lettek a bejegyzéseim? rapista 21/04/2024 19:04 Valika! Zszs nevet a prózánál nem tudom kiütni a novellám előtt! Valaki betagadt! Köszönöm szépen! rapista 21/04/2024 18:43 Most küldök egyet!
üdv rapista 21/04/2024 18:37 Jó napot, lányok, fiúk! Murak Tibor 19/04/2024 19:01 Jó helyen járok, ha itt vagyok? A Napkorong volt az első internetes portál, ahova beküldtem a verseimet, de akkor még itt nyüzsgés volt. Mi történt, mi ez a nagy csend?