|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Álom és ébrenlét határán járok,
A tudatom tudja, hogy fent vagyok.
Mint béna, ki mozdulni képtelen,
Hív,vonz az álombéli végtelen.
Zsongó kábulatban képeket látok,
Kihalt, sosemvolt utcákon járok.
Kevereg az álom, a való, a jelen
Fülembe suttog a hang: jöjj velem.
Fekszem, és félálomban révedek.
Valóban látlak, vagy csak tévedek?
Még mindig az álmok földjén járok
S vissza, mondd, mikor találok?
Érzem, lebegve súlytalan szállok.
Színek, fények kísérnek, amerre járok.
Magam sem tudom, mi van velem.
Hív, vonz az álombéli végtelen. |
|
|
- június 28 2008 21:54:30
Olyan érzés támad bennem, mintha nem éreznéd jól magad jelenlegi helyzetedben. Ez olyan, mint, amikor a tinilányok álmodoznak, (tudom anno magamról) a fehér lovon jövõ királyfiról.
Szépen megírtad álmodozásodat, ábrándjaidat.
Szeretettel:szuzus |
- június 28 2008 22:24:59
Szia Szuzus!
Nem , nincs benne semmi ilyen indíttatású dolog. Ez az az állapot, amikor felébredsz egy pillanatra, és tudod hogy fent vagy, de mégis, ha becsukod a szemed, az álom pereg tovább.
Szeretettel Zsuzsu |
- június 29 2008 00:05:31
Igen " Hív, vonz az álombeli végtelen."
Tetszettek a képek, melyek felvillantak versedben |
- június 30 2008 09:51:48
Nagyon szép, ahogy leírtad Zsuzsukám, azt hiszem már sokan átéltük a hasonló perceket. Éreztük, ahogy maradnánk is még és mennénk is már, de aztán álomba zuhantunk.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 02 2008 12:06:27
Gyönyörû álomvers, a zárlat nagyon tetszik, eltaláltad.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 04. vasárnap,
Titusz, Leona napja van.
Holnap Simon, Edvárd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
