 
Szerelemdémon
Jeges, szürke, gomolygó sûrûség
kavarog szédülten egy tengely
körül, nem látsz az örvény
szívébe, de fagyos lehelletétõl
nem menekülhetsz, ha közelébe
lépsz, pedig közelébe lépsz,
mint mindenki más, téged is
ûz a kíváncsiság. A hûvös
felhõ csak forog-forog,
lassan mindenki didereg és vacog.
Gyere, csak gyere ide és nézd!
Nézd, mit mûveltél te is,
de most megláthatod, vajon mit
kezdesz majd vele? Nézd csak,
nézd, amint a szürkeség
szétválik, lassan oszlik, de
nem tûr tovább, belsejébõl
elõtör már, nyomában
lávaként a forróság, a nép
eloszlik, te is mennél,
de nem bírsz, te nem csak a
tüzet érzed, ahogy éjsötét
rémed rádszegezi parázsló tekintetét.
- Itt vagyok végre közönybõl, hazugságból
körémfeszült dermedtségbõl,
itt vagyok, a te sötét démonod,
nem menekülsz, kínjaimért életed adod! |
|
