|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAIM!
Az oldal újraindult a Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu csoport által. Mostantól ismét szívesen várjuk a költeményeket.
FONTOS TUDNIVALÓK - OLVASSA EL!
Technikai problémák miatt a napkorong.hu oldal egy ideig nem frissült, azonban ezeket a problémákat megoldottuk. Október 31-ig ezért naponta négy verset is beküldhetnek, hogy pótoljuk az elmaradásokat, plusz napi egy novellát is beküldhetnek.
Ezután viszont naponta egy verset, plusz egy novellát küldhetnek be, ahogy ez a korábbiakban is volt.
|
Nem elég baj nekem, az öregedés…
(3 soros-zárttükrös)
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre,
Me’ szembe fú’ az a gaz, ellenszél, idő meg rohanna előre…
Életem füvében mesztélláb és nehezen csoszogok előlre.
Súlyos ez a két öreg lábikrámnak, meg háton üres zsáknak,
Cipekedők én ahogy bírok… gondolkozni? Ha a zsarátnok…
Súlyos ez a két öreg lábikrámnak, meg háton üres zsáknak.
*
(senrjon)
Nemcsak mögöttem seper
Ez vadult értetlen légroham.
Fő életidő?
Nos, este hűl levegő,
Majd nem rohansz Te élet idő…
Fő életidő?
*
(HIQ)
Nyomomban
Is látom időt.
Közdelem…
Nyomomban
Is zizzen avar.
Küzdelem…
*
(Tíz szavas)
Szeretnéd, ha lennék kihalt,
De nincs csend, hogy átéljem, elcsalt…
Zaj kis rakás sincs mi neked kincs…
Szentem: megállás sosincs…
Magamban az idővel vagyok… harcban idővel
És ölemben tartott kisdeddel.
Vecsés, 2022. december 31. –Kustra Ferenc József- íródott: bizonyos nézetből önéletrajzi írásként!
|
|
Élet, - csupa trükkös véletlen,
összefűz két lelket hirtelen.
Egy illat és egy hang,
egy érzés ami rang.
Örökre őrizzük csendben, mélyen.
Siófok, 2025. május 13. -Gránicz Éva- |
|
(HIQ)
Az élet,
Apró pillanat!
Semmiség!
Oly’ rövid.
De, elhantolás…
Misemség.
Életem,
Jó-rossz gyűjtője.
Nem volt jóm!
*
(senrjú)
Kevés szerencse,
Pár egyezésem… enyész.
Ó, pechem… jelen!
Pech, gnóm dühöngő!
Mért’ haragszik rám? Ki ő?
Ez bizony őrült…
Nem várt egyezés
Nem segített! Szerencsém?
Summa summárum…
*
(Apeva)
Az
Percek
Kreálók!
Nekem, igy nem,
Segítettek… Mit?
A
Ritka
dolgokban,
Mi sem volt jó.
Magányomban… Mit?
Sok
Mondat
Súlytalan…
Pech segített…
Na! Mindent? Amit…
Vecsés, 2022. február. 2. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában önéletrajzi írásként és Afanaszij Fet: „Az élet” c. verse, mint ötletmű alapján. [Fordította; Szöllösi Dávid műfordító]
|
|
Álmaink, vágyaink felemelnek minket,
olyanok mint a madarak szárnyai.
A csillagokig repítenek,
semmi nem tűnik elérhetetlennek.
Mindig ragaszkodj az álmaidhoz!
Ez visz minket az utunkon tovább,
mert ha egyszer meghalnak az álmok,
olyanok leszünk, mint a szárnyaszegett madár.
Életünk értelmét veszti,
céltalanul bolyongunk az idő folyamán.
Szárny nélkül elveszett a béke, remény, boldogság.
Csupa kétségbeesés, szomorúság az élete a töröttszárnyú madárnak.
Szárnyak, álmok nélkül élni nem lehet,
mert mi magunk leszünk szárnyaszegett.
Siófok, 2023. július 27. -Gránicz Éva-
|
|
(anaforás, négyszeres belső rímes, leoninus -önrímes)
Az öregség, halál előszobája sikítása hangos, be nem áll a pofája,
Az öregség, halál előszobája fekete paravánja ok, jár a pofája.
Az öregség, halál előszobája csalfa a jövő és ez ok, hogy jár pofája,
Az öregség, halál előszobája és benne nincs alázat, csak jár a pofája.
Az öregség, halál előszobája, életünk alázat, ezért jár a pofája,
Az öregség, halál előszobája, szerinte a lét önárnyék... jár a pofája!
(anaforás, hatszorosan belsőrímes, önrímes, halmazrímes)
Az írásban benne van az élet: évekre bizony lebomlik,
Az írásban benne van az élet: évszakokra biz’ lebomlik,
Az írásban benne van az élet: hónapokra lebomlik,
Az írásban benne van az élet: hetekre is lebomlik,
Az írásban benne van az élet: napokra is lebomlik,
Az írásban benne van az élet: végső órán… lebomlik!
Az írásban benne van az élet: halál-idő lebomlik…
(anaforás, négyszeresen belsőrímes, bokorrímes)
Szigorú az öreg tél, öreg haldokló már kegyelmet nem remél.
Szigorú az öreg tél, hidegben már meleget öreg nem remél.
Szigorú az öreg tél, véget ér, az öreg meg… gyors véget remél.
Vecsés, 2022. április 24. – Kustra Ferenc József
|
|
Kedvesemmel rét mellett jártunk,
Felébredt a szerelmi vágyunk.
Pipacstenger ringott,
Testünk úszni vágyott...
Szerelem vize. Jöjj csobbanjunk...!
Pipacsok közt a vágy belobban,
Testünk perzsel, a csókban lobban.
Most kell! Gyere Édes,
Szeretni mézédes...
Letépem ruhád rólad nyomban!
A napfény fehér bőrünkbe mart,
A vágy, mint egy szellő felkavart.
Szomjunk nem víz oltja,
Csakis egymás csókja...
És az idő, ott velünk megállt.
Fű hajolt ránk, nem tiltakozva,
Tűzben testünk összefonódva.
És nem volt már határ,
Csak te, én, s bűvös nyár.
Olvadt pipacsok piros csókja...
Siófok, 2025. május 10.
Írtam: Romantikus LIMERIK-ben -Gránicz Éva- |
|
(leoninus)
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
|
|
Csendes éj leple,
szíved hangját kutatom.
Álmomban élsz még.
*
Telefon néma,
minden rezzenés hazug.
Te vagy a csend is.
*
Hiányod marja
lelkem minden szegletét.
Vágyom szavadra!
*
Perc pereg lassan,
várok, mint tavasz a fényt.
Jöjj, szerelmem, jöjj!
*
Kívánlak nagyon,
mint esőt a szomjas föld.
Minden sejtem hív.
*
Remény pislákol,
egy üzenet, egy sóhaj.
Jó is lenne már!
Siófok, 2025. május 9.
Írtam: Senrjú csokorban -Gránicz Éva-
|
|
(Oximoronos csokor)
Nemcsak egy régi lódenkabát fakul ki, kiégett fű-színre,
De az élet is, mire elvégesül, hasonlón... semmi színre.
Ez így többszörösen legyilkolt örömforrás, a lét végére.
Kínai csokor: „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, = „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a.
Színtelen világosság,
Örömnek hiányosság,
A lét vége kezd el,
Mert örökkévalóság.
*
Estére megkopik a szép kék ég is, fakón megy lejtmenetbe,
Nézitek, az új naplementét és ez nem jut az eszetekbe...
Hát még, ha le is bukik a határon... napi elmúlás létbe.
Lemegy a Nap, mint mindig,
Várhatunk még reggelig,
Mert még késő este van,
Alszunk sötét végéig.
*
Napközben sétáltál a réten és a pipacs tüze uralta tájat,
Ahogy meg ideért az este, már naplemente sugallta e bájat.
Aztán ideért az éj ezüstben, így bekapcsoltad a zseblámpádat!
Mozgatott gyönyörűség,
Miből jön az egészség,
Csak vigyázva járkáljál,
Ne találjon nehézség...
*
Ha többnyire a józan eszünkkel cselekszünk, hevenyen dolgozunk,
Szinte pozitívabb az életünk és eredménnyel boldogulunk.
Akinek nincs, az úgyis elárulja magát: „mi nem boldogulunk…”
Boldogan is élhetünk,
Hiszen ezért dolgozunk,
Keresünk magunknak pénzt,
Egy családot eltartunk.
*
Meghívtam egy nőt kávézni, hogy stikában jól kipuhatoljam…
Röpködtek a keresztkérdéseim, de vágy felé nem haladtam.
Később búcsúztunk, de részéről nem volt szívélyes, mert egy pofont kaptam!
Rám ordított, „elszúrtuk az időt, de szexi ajánlatot nem kaptam…”
Félreértés lehetett,
Csak mert a pofon helyett,
Egy puszit vártam volna,
Velem egyet nem értett...
*
Lokomotív mozdonyvezetője szoktam lenni ritkán egy erdei kisvasúton,
Micsoda élmény vonatot irányítani, de van meredek rész a domboldalon!
Hagyom a mozdonykát, hogy egyedül dohogjon, utasokat meg gyorsan leszállítom!
Azon a száz méteren együtt kell feltolni menetben, a szeretett kis-vonatom!
Vezetem a vonatom,
Sebesség nagy fogalom,
Lassan, gyorsan, nem számít,
Időt könnyen hozatom.
Vecsés, 2020. augusztus 6. – Arad, 2023. június 4.- - Kustra Ferenc József - Én írtam oximoron versszakokban, hozzájuk a kínai versformák: poéta-, és szerzőtársam Ghica Izabella Iasmina munkája.
|
|
(Tükör apeva)
Már
Szívem
Téged vár,
Minden, minden
Csupa napsugár!
Csupa napsugár
Minden, minden,
Téged vár
Szívem
Már!
Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva- |
|
Hívogat a csend... hogy jöjjek, vágy vezérelt szinte esend… hívogat a csend.
Hívogat a csend, csábítónak tűnik, reményem, nem hazugságnak tűnik.
Hívogat a csend... ígéri, hogy emlékezés lesz… heves ígérgetést tesz!
Hív a csendem integetve, mivel más szava nincs, mustrálom nézegetve.
Hív a csendem integetve, arca mosolygó, így ez nincsen ellenemre.
Hív a csendem integetve, majd meglátom mit csinálok, hogy kellemesre…
Az éjszakai alvás, amúgy is ad csendet és az pihentet, szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, magában hordoz csendet, pihenteti szívet-lelket.
Az éjszakai alvás, reménytelenséget függeszt, nem gerjeszt… szívet lelket.
A hívó csendben tán’ kellhet hinni, esti alváshoz ekkor sem kell -minek(?)- inni.
A hívó csend, nagyon csábos, elámító, szeretet-erővel belekábító…
A hivő csend a vágyakozó békés csend vágyva integetve, hevesen esend.
*
Igaz tán’, hogy a
Csendes hit, csodákra kész?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy ki hisz,
A menyországba kerül?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy hegyet
Bátorság mozgatja meg?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy jövő,
Jövő hiány, kesergés?
Hitben csend, csak vár.
Igaz, hogy lélek,
Hajnal a megtisztulás?
Hitben csend, csak vár.
*
Igaz, hogy a csend, a békekövet?
Igaz, hogy szeretet… békekövet?
Megyek is... lepacsizok a csenddel,
Ráhallgatok ezennel… vár tán’ földdel?
Vecsés, 2022 február 17. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
|
|
(Septolet)
Fájdalmak,
Könnyek csurognak,
Szúrva remeg,
Sóhaj lebeg.
Árnyék gyűrűzik,
A Nap vérzik,
Élet dolgozik...
Siófok, 2025. május 3. -Gránicz Éva- |
|
Hétköznapi pszichológia…
(senrjon duó)
Mosolyod, nem világít,
Közös lét vágya, csak elámít.
Mosolyod… fagyott.
Látom, lelked jéghideg,
Látom, tekinteted sem meleg.
Az is megfagyott.
*
(tíz szavas duó)
Visszaemlékszem én még, jó régre,
Kapcsolatunk már régen meghalt vicceire.
Emlékszem még, mennyi időt vesztegettem rád…
De, mindenbe beleszólt anyád…
*
(senrjú duó)
Lehetett volna
Nekünk akár másképpen?
Gondolom, hogy nem…
Veled akartam,
Hosszú életet élni.
Most meg szenvedek.
*
(HIQ duó)
Kitépni
Szívemből hogyan?
Emlékek…
Megmaradt
Emlékek élnek…
Megmaradt?
*
(septolet duó)
Rossz szemedbe nézni,
Magamat kell védni.
Tovább kell élni…
Szétnézni,
Misézni.
Mindent másképp,
Mindenképp.
*
Egy biztos…
Rajtam nem múlt… biztos.
Lelkem cakkos!
Előre megy idő,
Levegő…
Fojtó,
Elfogyó…
Vecsés, 2024. október 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában.
|
|
6) Eldar Mansurov - Taleyim - YouTube
A szél hozott össze....
Szél hozott össze minket egy borús,
viharos, öszi délután,mikor azt hitted
felkap a szél,rohanva belémkaróltál.
lehet véletlen vólt,vagy talán akarat
azt gondóltam az Isten küldött mellém,
hogy boldogítsad szomorú napjaimat
Megszerettelek jobban mint soha mást
megmutattad az élet boldogabb oldalát
azt gondóltam nekem végső állomás.
Tudtam,hogy nem vagyunk egyformák
elnéztem neked többet mint gondólnád
remélve,hogy értékeled hűségem hozzád
Önzetlenül szerettelek amit nem tudom,
hogy neked mit jelentett mert soha nem
tudtam eligazodni furcsa természeteden
Mindíg úgy éreztem valami van mögötted
amit titkon őrzöl,senki nem tudhatja meg.
Bántott,gondóltam egyszer majd kitárod
Lázassan öleltél, szenvedélyesen szerettél
élveztem minden égő, vágyódást benned,
amit kimeríteni nálunk, soha nem lehetett
Idővel rájöttem te sem vagy külömb mint
a többi,mikor kezdted unni az egyhangú
ütemet,mindent kifogásóltál amit lehetett
Akkor már tudtam,semmi nem tart örökké
mikor egy nap azzal jöttél szabad akarsz
lenni mint a madár,amit nem köt semmi már
Nem mondtad meg az igazat,neked már
van valakid akivel újból kezdesz egy flörtöt,
aki még nem tudja az igazi csaló ösztönöd.
Elmentél,de nem vittél el mindent,magaddal
itt hagytad bájos mosolyod,illatod amiket
megtartok emlékbe ameddig csak tudok.
A szél hozott össze,ami pár évek múltán
széjjel fújt minket örökre,nem gondólván
milyen mély nyomot hagyott érzelmeimbe.
|
|
Balcsi partján fűben selymesen...
Remegek, hol a csók féktelen.
Fűzfa lombja takar,
Testem téged akar...
És a vágy, víznél is végtelen.
Szellő simít, te puhán, s jobban,
És nyelved érint... nyögök halkan.
Tó suttog, csók hevít,
Csípőm ívben repít...
Karod ölel, s már nincs
múlt, most van...
Ringat a nyár, a part morajlik,
A bőrünkön verejték fénylik.
Forrón ölelkezünk,
Egy ritmust ver szívünk...
Hangom, parton messze visszhangzik...
Siófok, 2025. április 30. -Gránicz Éva-
/Írtam: romantikus LIMERIK- ben, a “ Balaton partján...1.” című versem átirataként./ |
|
Emlékezzünk !
Elmentem mellette némán,
szivem dobogott,nem nézett rám.
Rég volt,csak emlék maradt rám.
mosolyát,mintha ma is látnám.
Emlékszem egy régi szép nyárra,
hangosan nevető, bohó ifjuságra.
Valamikor volt,vágyó szerelemre,
arcokrol legördült,könnycseppekre.
Hamar elillant,boldog szerelemre,
kihűlt vágyak,szomorú fájdalmára.
Valamikor egy szép, szőke lányra,
kinek én voltam a boldogsága.....
Az első hosszan tartó,édes csókra,
gondolatban elfojtott,kivánságokra.
Emlékezzünk,.....azt amit érzünk
azt, amiért titokban, hosszan vérzünk.
|
|
Hableány
Habok közt suhan,
tündértestű csillanás.
Tó leánya ring.
Hableány éji sötét vízen úszva ragyog, vele álmot hoz, s tündöklő árnya lobog.
*
Róza
Szél ölel, mint ő,
régi nyarak emléke.
Róza visszanéz.
Róza derűvel suhant, ringott csendben a fény, szíve lopódzó idő, benne múlt, s remény.
*
Kelén
Füstcsík az égen,
Kelén zúgó múltat hord.
Koronás álom.
Kelén a gőzben suhan, múltja a dal ami él, időt hasítva halad, s emlékezik, beszél.
*
Thetis
Vihar közeleg,
Thetis teste feszül már.
Villámok között.
Thetis a habban siklik, zúg már messze vihar, szélbe nevetve tör át, s nem remeg soha kar.
*
Sissy
Királynői lég,
csipkés árnyék csónakján.
Sissy még hajóz.
Sissy gyöngyös vitorlát feszít, smaragd habokat hasít.
*
Tündér
Esti párában
egy tündér járja útját.
Követi a hold.
Tündér a fátyolos éj selymén suhan át nesztelen, hold kiséri, amint csillámokat hint szelíden.
*
Brutus
Acélcsönd suhan,
árnyéka borzol vizet.
Szél hűsen simít.
Brutus égi sugár alatt úszik a tájban, a víz kék palotáját hasítja, büszkén, bátran.
*
Izsó
Táncot lejt habban,
ősi illatot hoz át.
Nyári reggelen.
Izsó szélbe feszülve suhan, vitorlát dagasztva rohan.
*
Csongor
Távot fürkésző,
fénylő gerince hajnal.
Balaton sóhajt.
Csongor fénylő gerincű, büszke hajó, Tündéjét, szerelmét keresi ki oly ragyogó.
*
Csobánc
Partok közt lebeg,
mint dombokból nőtt álom.
Szőlők illata.
Csobánc, büszke hajó, múlt zúg vele méltón, mint a szó.
*
Szent Miklós
Télben is ringó,
védelmet hord a habon.
Csend imádkozik.
Szent Miklóst útjain a fény viszi, csendben a menny figyeli.
*
Echo
A hang visszaszáll,
testén keresztül víznek.
Hallgat a mélység.
Echo szelíd habon száll, s visszhangra talál ma, zene kél vele -méla.
Siófok, 2025. május 3. Gránicz Éva-
Írtam: Senrjú és leoninusban |
|
Pacsirta hangja
Ébresztőt fúj. Hőség van.
Ma derűs nap lesz.
*
Ébredő reggel,
Madárcsicsergés köszön!
Simogató szél.
*
Tollászkodnak a
Fészekben a kiscsibék.
Anyamadár holt.
*
Pirosas pipacs
Sereg uralja mezőt!
Kék ég alatt, sas.
*
Gólya ebédet
Keres, ma még nem evett.
Fiókát etet.
*
Gólya most éppen
Szabadnapos, nincs munka.
Gyerekkihordás.
*
Fecske lakása
Az eresz alá készült.
Csicsergő szülők.
*
Napnak sugara
Befedi selymes rétet.
Madártrillázás.
*
Faág csicsereg.
Madarak. Örömzene.
Fülnek kellemes.
*
Cinke fölrepül
Fára és dalolászik.
Meleg boldogság.
*
Madártrillázás,
Szélmalomharc a csenddel.
Tűző napsütés.
*
Holdtáncot mutat
Az éj közepi sötét.
Dróton, madarak.
Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc József - íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban.
|
|
Hangod zenéje kísért minden álomba’,
Suttogó szavaid bársonyát kutatva.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Pillantásod fénye bennem lobog,
Mint csillag, mely csak nekem ragyog.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Illatod elringat, bódít, felemel,
Veled lélegeznék minden éjjel.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Érintésed ösvényét követném,
Bőröd melegében otthonom lelném.
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Szívdobbanásod lüktet bennem,
Te vagy a végzetem, menedékem...
Csókollak ölelve, ölellek csókolva.
Siófok, 2025. április 26. -Gránicz Éva– |
|
Hiszed vagy sem… Hannám kedvellek,
Még szeretlek… meg még szeretlek!
Lehet együtt élni?
Boldogságban félni!
Forró csók naponta… szeretlek…
Hiszem bizony... s tudd meg, kedvellek,
Szíved szaván én is merengek.
Lehet együtt élni,
Nem kell már csak félni.
Csókjaidért mindent megteszek.
Pihenjünk együtt az ágyunkban,
Élvezzük, együtt nagy mázlinkban…
Napjaink csókosak,
Szemeid csábosak…
Szemed tükröződne ágyunkban…
Jó veled bújni ágyikóba,
Szívem dobban, mint halk muzsika.
Karodban elcsitul,
Bennem a vágy felgyúl.
Veled élni... ez volna csoda.
Sok csók és benne vagyunk nyárba…
Együtt merülnénk nagy álomba…
Tudom, ez kell neked,
Megélném ezt veled!
Együtt élnénk boldogan… még ma!
Álmokba bújnánk nyár hevével,
Ölelésben remény szelével.
Itt vagyok, csak neked,
Egy a sorsom veled.
Legyünk boldogok… örökléttel.
2023. május 21. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek. A páratlanokat én írtam, a párosokat: Gránicz Éva írta szerző-, és poétatársam.
|
|
Babarózsa:
Pici, kis álom,
szirom közt csönd pihen meg.
Ring a hajnalban.
*
Bölcsőben, pirkadat ölében, álma se rebben.
Csipkerózsa:
Tüske mögött szép,
vad bokrok közt piroslik.
Álmot őriz még.
*
Erdőszélen rejtekez, tövisek közt ébredez.
Tearózsa:
Illatban fürdik,
teáscsésze peremén.
Napfény üldögél.
*
Illata édes gőzben, szirma lebben a légben.
Labdarózsa:
Gömbbé zárt titok,
sziromcsokrok suttogják...
Ne bonts ki hamar.
*
Gömbölyded szirmaik zsongnak, titkok kibomlanak.
Bazsarózsa:
Régi udvarok
mályva színe fölsejlik.
Szellő hímez rá.
*
Ódon portán, múltat ringatja, lágyan omolva.
Pünkösdi rózsa:
Május zsoltára,
telt virágban szól az ég.
Ünnep hull alá.
*
Mennyei pompa, ünnep csókja, nyílik a holdra.
Legényrózsa:
Nyár hevében ég,
a kert sarkában lángol.
Bátrak virága.
*
Tűzpiros lángja lobban, mikor a nyár berobban.
Futórózsa:
Tüskés indái,
falra szőnek meséket.
Rózsa útja szép.
*
Falon kapaszkodva nő, szirommal a szívre lő.
Vörös rózsa:
Vörös rózsa nyíl’,
szirmán a vágy szótlanul.
Szív is lángra gyúl.
*
Vörös rózsa lángja, a szerelem szép virága.
Siófok, 2025. április 25. -Gránicz Éva-
/Írtam:Haiku és leoninus-ban/ |
|
Balaton partján... 1.
Balaton partján, hol a csend ölel,
Selymes a fű, s szél csak nekünk felel.
Fűzfa árnya rejt el a világtól,
A testedhez simulok a vágytól.
Közel hajolsz, forrón perzsel csókod,
Nem marad szó, csak reszket sóhajod...
Kezed remegve talál rám újra,
Égek, mint a tűzbe dobott rózsa.
Simogatásod a vágy nyomán fut,
Mint hullám, mi nyaldossa partot.
Vad ölelésbe olvad a lelkem,
Mohó tested, a testembe rejtem...
Csak mi vagyunk, a világ elpihen,
S én beléd írom magam szüntelen.
Nap nádas mögött félve bújik el,
Míg szerelmesen bennem veszel el...
Siófok, 2025. április 30. -Gránicz Éva- |
|
(leoninus trió)
Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem,
A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem.
Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám.
**
(tízszavas trió)
Úgy érzem, csapdában él lelkem...
Jézus, el ne engedj engem.
Szerelem, lábam nyomod járja,
Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa.
Szeretlek, te vagy a csillagfény,
Veled lesz mindenem… mániás remény.
Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat.
|
|
Nyelvemmel a nyelvednél fogva húzlak,
Finoman megszorítasz, megharapsz,
Ajkaink párhuzamosan sétálnak,
A szerelmet kezded kóstolgatni és érzem, akarsz.
Erósz szórakozni akar
A lelkemmel, a testeddel,
Ajkammal, bokáddal, comboddal, félénk faroddal,
Te megkarmolsz, én megtéplek és képes vagyok szétszakitani téged!
Ösztön a könnyekben és párákban,
Ami téged háborgat és engem éget,
Nyalom és szürcsölöm borzongásaidat,
Egyedül nincs semmi értelme, hogy kiáltsalak téged.
Gyerünk: ó, á, í, figyelmeztetés!
A középpont a középpontban van,
Csak egy célt akart elérni:
A meglepetésnek minden mozdulatban létfontosságúnak kell lenni!
Erósz csiklandoz és csipked,
A ritmus keresztirányú
És apály-dagályban minket mozgat,
Az arcomat és a te hátsódat, mondva: be szép fonákú!
Az erő lendületben van,
A test azonban megtartja nyugalmát, állapotát.
Egyszerű hullám egy impulzusból, ami
Örökkön kiegyensúlyozza a két egyenlő rész súlyát.
Te vagy az enyém, én a tiéd,
A láng az életerős tűzben,
Jóban vagy rosszban,
A szeretkezés végre...azonos arányban!
|
|
Arról álmodtam, hogyan hajolnak a fűzfák,
Hogy megérintsék a patak arcát?
Közelben egy ház volt,
Ablakainak párkányán, a magányban csendes virágok.
Kint nagyi magában motyogott,
Egy kisfiú a karjaiban aludt
És a szél, lekaszált fűillatot hozott.
Egy csillag az égből előbukkant és kimagaslott.
Az anya, óvatosan a lejtőn jött
Kedves mosollyal, remegő édes mellel.
A csecsemőt hazavitte,
Hogy tiszta párnákon, álomba fektesse.
Sóhajtva, imádkozva meghajolt nagyi,
S a fűzfák között lenyugodott a nap.
Lassan magával vonszolta botját...
Álmodni ment és suttogta: holnap , majd holnap.
|
|
|
|
Ma 2025. október 31. péntek,
Farkas napja van.
Holnap Mindszentek, Marianna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
