Napkorong


Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáik	április 05 2020 05:56:41

Navigáció

Versek fõoldal

Kapcsolat

Alapszabály

Szerzõdés

Online felhasználók

Vendég: 3
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,198

Nem aktiváltak: 0

Tagjainkról-tagjainktól

- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle

Fórumtémák

Legújabb témák

Asszociáció.

Szerelem

Anagramma

Két rímelõ játéka

Minden ami jó... :)

Legnépszerűbb témák

Asszociáció.	[10200]
Szótaglánc.	[8524]
Földrajzi-né -l...	[7724]
MÜFORDÍTÁS	[4923]
Szerelem	[3566]

Napkorong pályázat nyertesei.

Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc

Pályázatok

Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok

Online rádió

Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád

PageRank mérõ

V E R S E K

Váltás a PRÓZÁK főoldalára

Sötétség

Sötét van, itt az éj.
A csend hangja oly mély.
Kintrõl beszûrõdik a fény
A feketeség beálltával útrakél sok élõlény.

Nappal vakító falon,
Mintha festõ mázolta volna, vakon
Rengeteg magasra nyúló árnyék
A csillagokat eltakarja az ég, mely sötétkék.

Ijesztõ rémképek remegnek,
Szerte-szét s néha össze ütköznek.
Ilyenkor még nagyobbak lesznek,
S gonoszkodva embereket rémísztgetnek.

A némaság már kézzel fogható
Félelem szinte folytogató.
Rideg, hangtalan éjszaka.
Tárgyak bénító árnyéka.

Láng lobban a messzeségben,
Az árnyékok ordítanak kétségbeesetten.
Vad táncot lejtenek a fehér falakon,
Sötétség Ura mászik fel a teraszon.

Ágyamban remegve figyelek,
Mikor múlnak el a rémképek.
De az árnyékok keringõjüket folytatják,
Addig, míg a napsugarak õket fel nem falják.