Még azt mondják,költ? vagyok,
Szabadlelkület? nagy vadász,
Ki örül,ha szívbefont nyílával
Rímeket és szép szavakat talál.
No de mit ér a szó és rímek hada
A jelentés szépsége nélkül?
Mit ér a tündérarcú lány
Ha élete a butaság fagyában kékül?
Elkapom a lelkemb?l kiröppen? szavakat,
Melyek madár módjára szállnának a szélben;
Börtönbe zárom ?ket,bet? a rácsuk
És kijátszhatatlan ?rük a kopó emlékezet.
Olyan ez mint egy titkos labirintus
Melyb?l nem találom a kiutat,
De nem is keresem,mert biztonságot
Nyújtanak nekem e tömör vasfalak.
S ne higyje magát nagynak
Ki költ?i lelket takargat;
Nem vagy más mint alázatos rabszolga:
A malmot gondolataid kereke hajtja!
denes - július 16 2007 11:20:40
Szépen fogalmaztál meg örök bölcsességeket ebben a témában vagyis foglalkozásban, mintha száz év tapasztalatát adnád át nekünk.
Tibor
marica - július 17 2007 07:41:32
Nagyon tetszika versed
és mély igazságot rejt! Tíborral egyetértek
Marika
