új vizeken járok
magam mögé nézek és csak kínt látok
elõttem semmi, mégis továbbmegyek újra meg újra
de a rossz emlékek visszahúznak a múltba
új vizeken járok
mégis, mintha egy helyben eveznék
nem változik ez a kegyetlen tájék
körülvesz a végtelen, a szerelemóceán
és bennem örök társra talál a magány
talán tényleg meghalt az idõ
és vele halt a remény is, ó az a csodálatos nõ
én odaadnám neki szívemet
a véremmel írnék szerelmes levelet
de a kis hajó lassan ballag már
és érzi, nem jön el többé a nyár
meghalt az idõ, a tér is haldoklik
a harc véget ér, a nap nyugodni látszik
evezõm elkopott, erõm is elfogy lassan
feladom a harcot, mindent, mit az élettõl kaptam
ballag a kis hajó, s eltûnik egyszer a sötétben
véget ért a harc, temetés készül a tengeren
Torma Zsuzsanna - július 04 2008 09:18:11
Kedves Ballagabi!
Azért még most is itt vagy köztünk (tehát mégis eljött néhány nyár 200 februárja óta), aminek örülök.
Nagyon szép szavakkal megírt vers!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Berenike - július 04 2008 12:17:14
Nagyon szép képeket használszNagyon tetszik a versed..
ballagabi - július 05 2008 22:33:21
Zsuzsa!
2003-ig írtam verseket, akkor "meghaltam", és most, 5 év után feltámadtam.
Köszönöm a véleményeket, jön a folytatás.
ballagabi
