Én gyermekem...
Ha érezni hagy vágyad
Hogy lásd az otthonodat velünk
Ünnepekkor gyere, várunk haza már
De hozzál nekünk ruhát, vastagot kérünk
Mert nálunk nagyszükség,a Tél nem lágy.
Hogy hírességed nagy...
Semmi hasznunk nincsen.
Hiányzol ,ki tartsa ekének oldalát?
Egyetlen egy fiunk kit elcipelt a vágya
Ki tartsa kezeiben ekénknek szarvát?
Öregek már vagyunk...
Szétszórt magként kalászod gyökeren áll
De neked sincsen támaszod
Minden összeomlott nálad
S mélyre ásott téged is a vágy.
Te, egyetlen lelkem
Egy rossz ízet adó fanyar szám
Mert apád ráfektette lelkét
Te vagy a jövõnk, lásd.
Mostan pedig sötétségben élünk
A bajok, egymás felett áll.
Semmink nincsen lassan
Elszállott az álmunk, elszálltál.
Oly jól élhettünk mi volna
Nehéz idõk taván.
Nem kellene tudnod hogy mi az, küszködj
Csak öregkorunkra, egy fiúban bizhatnánk
reitinger jolan - július 05 2008 19:05:39
Fogadd meg szüleid hívószavát és gyakrabban látogasd meg õket.
Gondolom a lelkiismereted iratta meg veled ezt a verset.
Verelemzést nem írok.
Szeretettel Joli
reitinger jolan - július 05 2008 19:17:24
Bocs, verselemzést
szuzus - július 05 2008 20:13:03
Hát igen, ha felnõ a gyermek, megy a maga útján. Élje is saját életét, de idõs szüleit nem szabad, hogy elfelejtse míg élnek, mert lehet holnap már késõ. A virágot, nem a temetõbe kell tartogatni, hanem a virág a látogatás legyen.
A vers mondanivalója nagyon megható
Szeretettel:szuzus
.
