csendes este van, halovány napnyugta
gyenge szél lebben, a vizet zavarja
a fekete napkorong a horizonton várat
feketére festi most a végtelen tájat
vihar utáni csend tombol a tengeren
a végtelen vizek közt hazámat nem lelem
a tengerség közepén a nyugodt, békés csendet
egy eltévedt kis hajó zavarja csak meg
fekete felszínen magányosan lebeg
céltalan utazik a hullámsír felett
gyászoló hullámok, nagy tengertemetõ
szomorú a kis hajó, ez az út a végsõ
felhõtlen égbolton halovány csillagok
nézik, csak nézik, hogy a hajóban én vagyok
sokáig hajóztam tengeren, óceánon át
sokáig kerestem földi életem célját
sokáig vártalak, ó bárcsak itt volnál
bárcsak ölelnél, bárcsak csókolnál
de a mesének vége és csatát vesztettem
tengernyi kínok közt szenvedésre leltem
most feladom a harcot a félelemmel szemben
a tenger majd befedi szívem és lelkem
