Könnyû léptû szellõként suhanva
loptad szívembe a boldogság dalát
lehúzott a múltam ezer karja
De te vezetsz egyre tovább.
Ezerszer kivasalt s mindig újra
rongyosra gyûrött szép szavak,
hazug ígéretek
s belõlük vajúdott félelmeim súlya
vállaimról, mint kõ leszakadt.
Szárnyakat adtál,és mondtad :Repülj!
Nézd a kék ég téged hívogat!
Mosolyogj és a Nap felderül,
Szállj, fedezz fel új határokat!
Ügyetlen fióka vagyok,
kérlek, Kedves, bocsásd meg nekem..
Magasság és mélység hívogat
szorítsd erõsen két kezem.
Szoríts magadhoz, szárnyalni úgy taníts,
és ha porrá hullok, majd léted boldogít.
