Tudom, rég volt, versem kicsit elkésett,
De mégis, az eltelt idõt nézve
Szót kell említsek életem legnagyobb alakjáról,
A legmeghatározóbbról, a nagyapámról.
Bölcs volt Õ, szerette a galambokat,
Barkácsoltunk együtt jó sokat.
Még megvan a mûhelye a kert végébe,
De nem használja Õ már hat éve.
Mert elment az örök vadászmezõkre,
Itt hagyott minket örökre.
De maga mögött hagyott egy csodás világot:
Drága Papa, biztos tudod: Nagyon hiányzol!
szuzus - július 12 2008 10:24:35
Ha ilyen verset olvasok elszorul a szívem. Akit szerettek nem megy el, velünk marad örökre, s Õt szeretted, szívedben mindig élni fog emléke.
Szeretettel:szuzus
joe miller - július 13 2008 06:40:23
Igen,tudom.De mégis,olyan nehéz...
üdv:joe
gosivali - július 13 2008 20:26:17
Szívszorítóan szép, mély, emberi... Méltó, szép emlékezésednél megálltam kicsit.
Jó pihenést.
