Az est homályában arcom dugva volt
S a fájdalmat rajtam kezemmel fedtem
Forró szemeimbõl a szomorúság szólt
Próbálom kedvesemet mostan elfelednem.
Elment egy éjjel, téli Hold volt
Szoritott száj ajka szótlan
De én utána szaladtam...
Legalább a kapuban mondja, a jövendõ honnan.
Könyörögve mondtam:a hibás csak én vagyok
Ha elmész, én szóltam:igazából meghalok.
Mint idegen õ válaszolt mosollyal...
Könyörgök térjen vissza, kint fúj a szél és fagy van.
