|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Egyik reggel Nyugaton kelt fel a Nap,
Furcsa dolog bizony,bizony;
Hanem amit látott s hallott!
Az talán még furcsább dolog.
Aranyszín? sugarait fésülgette épp,
Mikor a halk dünnyögést meghallotta,
Kiváncsian nézett oda:mi az?
Ó, megszeppenve állt ott egy kis juharfa.
Akkor tette szokásos reggeli sétájá
Díszes mentéjében a kiváncsi Holló Úr,
Ahogy meglátta a síró-rívó juharfát,
Leült az ágára s rátört a mélabú.
"Keserves az élet itt az erd?ben,
Hisz oly sok dologtól kell félnem:
Vadászok,éhezés,es?,hideg;
Szégyen ez nemesi címemre nézve.
Jól nézz meg engem kis juharfa,
Gyönyör? fekete tollaim kifakultak már,
Ráadásul mindjárt itt van a tél is,
Jaj,de gyorsan eltelt a nyár!"
Arra járt Lord H?scincér is,
Pödrött bajsszal jobbról-balról,
Amint meghallotta Holló Úr panaszát
Hát rögtön buzgón bólogatott.
"Ez mind semmi drága barátom,
Mert ön elrepühet innen messze,
Én meg a kis gizda lábaijmmal,
Jó ha 100 métert megteszek hetente."
Ily panasznak közepére ért oda
A finnyás Nyúl Asszonyság,
Hát ? csak nem hagyhatja szó nélkül
A magasrend? létreplikát!
"Nekem a legnehezebb az életem,
S még maguk mernek panaszkodni?
Hisz nekem salátával,friss levéllel
500 fiamat kell naponta etetni!"
Csatlakozott kés?bb a népes társasághoz
Brekeke Úr is varangyos nejével,
Makkos Mókus és Mr.lompos
Majd Ravaszdi Róka csavaros eszével.
Panasszótól lett hangos az erd?,
Az állatok majdnem egymásnak estek,
Egész nap azon folyt a vita:
Kinek a legnehezebb az élete?
Csak egy valaki állt csendben,
Nem szólalt meg soha,
Ágait rázta meg néha,
Úgy tekintett a sok önz? állatra.
"azon veszekedtek kinek az élete a legnehezebb,
Pedig egyik?töké sem az;
Hisz vígan tudtok járni,futni,
S a hideg es? nem veri arcotokat.
És mit mondjak én -egy fa,
Ki egy helyben áll egész télen,
És nincs hol h?sönie
Ha ide ér a nyár melege?"
Összenéztek az állatok,
Megbánva minden szavuk,
Látták már kinek élete a legnehezebb,
S elszégyellték maguk nagyon.
Így esett,hogy mikor lehullt az els? hó,
Miden állat a kis juharfát melengette,
Az pedig betakarta ?ket ágaival,
S együtt vészelték át a telet.
Nem tudom mennyire sikerült érzékeltetnem,hogy a kis juharfa egyetlen vágya a szabadság volt,de remélem értettétek:) |
|
|
- július 18 2007 09:51:06
Csuda aranyos és tanulságos mesét írtál. Nagyon tetszett. Olyan "még" érzésem volt, hogy lapoznék a könyvben, hogy olvassam a következ?t. Ica |
- július 18 2007 10:17:18
Természetesen értjük, hisz földbe bújt gyökerekkel nehéz a szabadság. Nagyon jó kis történet, talán még esti mesének is megfelel és igazán fantáziadús.
Egyetlen dolog zavar(nem csak nálad)ha megfigyelted a költ?k általában nem alkalmaznak számokat a verseikben, hanem kiírják bet?vel. Természetesen ez semmit nem ront magán az összhangon.
Tibor |
- július 18 2007 20:14:16
Döbbenetesen, szövöd, a meseszer?, nagyon jól megírt, tanulságos, verseket!
Jó volt olvasni!
Szeretettel:Kriszti |
- július 20 2007 07:43:02
Köszönöm mindenkinek,Krisztina ez még nem jutott eszembe ,de nagyon jól esett.
Vannak ilyen meseszer? verseim,gyerekkoromban felépítettem magam köré egy egész Fantáziavárost,szóval van honnan táplálkoznom.ötleteket merítenem |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. május 28. csütörtök,
Emil, Csanád napja van.
Holnap Magdolna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
