|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,220
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Lánctörő hajnal
Hosszú volt az út, a sár az égig ért,
Félelmekkel harcoltam az éltető fényért.
Hideg éjszakákon az eső vert arcon,
Néma sebként sajgott minden belső harcom.
Emlékszel rám, tudom, a sötétnek mélyén,
Ott álltál mellettem a szakadék szélén.
De a tűzön átmenve a láncom elszakadt,
A fájdalom ígéret, mi kegyelemben maradt.
Nincs már bennem szégyen, félelem sem éget,
Oroszlánként állom a sötétet, s benne a véget.
A sötétből bont szirmot az élet virága,
A legsűrűbb éjben is vár ránk, és a világra.
Bár vállunkon hordjuk az éjszaka súlyát,
A lélek már érzi az örök fény útját.
Az Égi szeretet minden reggel ébred,
Tiszta az a lélek, mely nem ismer már kétséget.
S bár volt az a nap, miről nem beszélünk soha,
A szabadság lett mára életed tudatos záloga.
Wino-Amnis
A sötétség után mindig jön a virradat. Ez a vers a belső láncok szétszakításáról, a tűzön való átkelésről és a kegyelem megtartó erejéről szól. Mert aki a porból felkelt, annak a szabadság már tudatos és örök záloga.
A verset Damian Marley és Sia — No Shame No Fear című dala ihlette:
www.youtube.com
|
|
Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…
(anaforás senrjon csokor, félhaiku lánc formátumban)
A hadak útját, hittük,
Hogy már benőtte a szép zöld fű…
De nem zöldfülű…
*
A hadak útját, hittük,
Jóember lelkek fölszántották…
Sors, nem jólelkű…
*
A hadak útját, hittük,
Homokozóvá alakítják…
Nem galamblelkűk…
**
(Tíz szavas duó)
A hadak útja pusztulásában hittünk,
De tankok szántják… pedig hitünk…
A világ vezetői jók, ezért hittünk…
Vezetők tanokat küldtek… hitünk?
**
{Septolet)
Gránátok,
Járjátok,
Játsszátok…
Mondják: méláztok!
Menekült családok, gyerekek!
Féltelek; elmegy eszetek…
Hadi út: és veletek?
**
(3 soros-zártükrös)
Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja,
Közben meg kiásta magát, a kiismerhetetlenség kútja…
Itt fél évszázada már szinte nem is kellett a hadak útja.
**
(Senrjú)
Kórházak égnek,
Harckocsik is kiégnek…
Itt; menekültek…
**
(Sedoka)
Iskola nem lesz!
Az már csak egy kőrakás.
Óvóhely nincs… pince se…
Munkahely nincs már!
Az egész egy romhalmaz.
Férfiak; többség elment…
**
(LIMERIK)
Ötven millió volt mindannyi!
Disszidáltak, meghalt; mindannyi…
Nincsen ki dolgozzon,
Nincsen ki tanítson…!
Lakósság fele… csak mindannyi!
**
(Senrjú)
Atomerőmű
Meg véres vita tárgya.
Arra lődöznek!
**
(anaforás, bokorrímes, önrímes)
Mi nem vagyunk vitapartner, csak, mint kicsike, peches szomszédok.
Mi nem ellenségeskedünk… aggódunk, mint itt lakó szomszédok.
Mi menekülteknek segítünk, befogadunk: mint jó szomszédok…
**
(anaforás leoninus duó)
Jön a tél, vajon lesz fűtés? Sok fagyhalál lesz az Európai mély ütés?
Jön a tél és bármi is történhet, ez a sok nép meg már megelégelhet…
Jön a tél, az meg bizony senkit nem kímél, ő a vacogóktól nem fél…
Vannak, akiknek félni kéne... mert a végén, egyszer a nép itéle...
Vannak, akiknek telik, fussa... de talán észbélileg, igen nyurga...
Vannak, kiknek adatott hatalom... de lyukas zsebükben nincs irgalom...
Vecsés, 2022. augusztus 20. – Kustra Ferenc József – íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában.
|
|
V.
A szél az éjben süvít és jajveszékelések az ágak között…
A szél fokozottan az ablakokra havat ver,
Zűrzavaros hangok kiáltanak a levegőben,
Míg én a meleg szobában egyedüllétemnek mesélem… |
|
V.
Szerelmünk akadálya
Folyton jöszik felénk, meg belénk.
Vágy-gerjedelem! |
|
V.
A Bensőt – Külső Bor -
Fel nem vidíthatja,
De van királyi mámora,
S Isteni Parazsa |
|
V.
Lélek kapaszkodó: szív.
Szívet bánat, majd megszakítja…
Harcok ördöge! |
|
V.
Ha sűrű a köd és nehéz a lépted,
A zene az út, mi hazavisz téged.
Nem ítél el soha, csak halkan átölel,
A legmélyebb kútból a fényre emel. |
|
V.
Egyedül állok egy roppant nagyméretű tömegben, de lesz vége… tömegesen…
Több kezet is megfogva, érzem, hogy a szíved dobog… majd lesz… nem érzem.
A tömegben hülyére vált arcok tömkelege… nem tuják, kinek miben lesz része. |
|
V.
Szeretni jöttem, és itt vagyok.
Láthatod azt, hogy szemem ragyog,
Ha egy pillanatra rám nézel.
Tudom, különös, amit érzel. |
|
V.
Fekete dobok verik a mellkast szét,
Feltépi az éjszaka néma szövetét.
Ez nem dallam már, hanem izzó korbács,
A lélek mélyén gyúló, vad parázs. |
|
V.
Béke van a dombok felett
és magas árnyékok a völgyekben,
alszanak a jók, a rosszak…
mind álmodnak és felejtenek |
|
V.
Halálnak pár Dolgát,
Helyet -
Szökést a Sorsától-
És Nevet -
|
|
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem,
Az időm csak halad, de lehet, rosszul fogalmazok, inkább a végzetem…
Az én időm csak halad, soha nem áll meg, hátizsákjában a végletem. |
|
Titkot – mondj ki -
Megszűnik – nem lesz már Titok -
Titkot – tarts meg -
Mert – ijesztő dolog - |
|
Az életszakadékom szélén rostokolok,
Remélem nem szédelgek, csak életre várok…
Az életszakadékom szélén rostokolok, |
|
V.
Akácok egy alföldi poros utcán,
gyermekkoromat idéző képe,
mindig úgy imádtam odaérni
akácvirágzások idejére. |
|
V.
Agyonszúrt – Naponta -
Váratlan’ repedt szét
A Felhő, s e gyors Villámnak
Rám engedte Tűzét - |
|
Cinke csapat csivitel,
A bokrok ága rezzen,
Vörösbegy is kíváncsi,
A szeme fénye lesben. |
|
Nektek kell a háború, de tudjátok-e, hogy több mint... fél millió meghalt katona?
Nektek kell a háború, de tujátok, sok hadi árvák folyton csak az aput várják?
Nektek kell a háború, kiszámoltam gépen, hogy gyerekek… vannak kétszer ennyien?
Nektek kell a háború, de vajh' az özvegyek száma? Ő mit mond az árvának máma?
Nektek kell a háború, de özvegy egy-szülőnek termett? Hogy nevel gyermekből embert?
|
|
Ha merem remélni -
Érték a kár nyomán
Jár – Óriások haltak ki -
Épp Nagyságuk – Okán - |
|
V.
Egy nyitott lélek megértsen engem,
Az övé legyek, hogy az enyém legyen,
Keresem őt az égvilágon,
Őt keresem, de csak álmodom.
|
|
Ég, hullajt pelyhet.
Fönntartja a recsegést,
Hallgatom… ezt a mesést! |
|
Életünk bús zarándok útján
Néha jön egy kis kikelet,
Mikor a remény felcsillan,
Majd zord tájak jönnek. |
|
Egy szomorú reggelen,arra ébredtem,
hallásom teljesen elveszítettem.
Csend félelmetes volt kötülöttem,
minden megszokott zajt elveszítettem. |
|
Mert benne vagy minden szóban,
Minden gondolatban,
A szélben, az illatokban,
A csendben.. |
|
|
|
Ma 2026. február 03. kedd,
Balázs napja van.
Holnap Ráhel, Csenge napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
