A fehér keményített takarón
Csepp kis fejét kidugja a hóvirág.
Szél csapja arcon süvítve, s oda kiált
Ijedten néz körbe a drága, vajon mi rosszat csinált?
Oly gyünyörû a reggel itt
Mijen jó meleg a nappal
Miért maradnék odabent
Mikor mutathatnám új ruhámat, a tavasszal.
Egy nyulacska is ugra-bugrál körülötte:
Túl vékony, ehetetlen, gyatra
Elment õ az edõben
A Hóvirágot otthagyva.
A hó el kezdett hullani
A hóvirág a drága
Emelkedne magasba
Csepp kis feje esik kaszálva.
Télnek hidege, mint egy ostor
Csípi, átjárja, s a halálba sodor.
Õ, csak mondta:siettem egy kicsit, de nem bánom a halált
Mert magammal hozdtam a tavasznak illatát.
marica - július 23 2008 06:08:56
Kedves Elemér!
A természet nagy dolgain keresztül értjük meg önmagunk.
Lám micsoda erõ van egy gyenge Hóvirágban is.
Hogy adhatná fel a harcot egy ember?!!
Sokatmondó versedet jóvolt olvasni.
Szeretettel: marica
reitinger jolan - július 23 2008 15:34:25
A tél diderget,
Hiába süt rád a Nap,
Virágszirom melenget,
De vesztes marad,
Nem bánja Õ, hisz minden évben
Újra jõ, s tavasz lesz a télben.
