Gyönyörû az este, zenétlen táj
A pillanat is késõ, csak a reménység száll.
Mintha várnék valakit ,szemek csukódnak már
Szerelmem álmát lopom, a csend... univerzumán hál.
Vággyal töltve hagytál engem
A végtelenség is oly végtelen
Pedig szeretlek még ma is téged
Virradatra talán visszajösz kedvesem.
Fának földre esett levelét figyelve
Rajta két csillag ezüstben ragyog
Álmodom, hogy velem vagy
Csókollak és még mimindent gondolok.
De a tündérvilág áltat
Titokzatos fénye megzavar
Egy levelen két ezüst szív fénylik
Két könycseppem, melynek fényforrása a csillagokban.
marica - július 24 2008 09:12:49
Kedves iytop!
Elbüvölõ a versed hangulata. nagyon szépek a metaforáid.és a megszemélyesítéseid. Versedolvasva látom a lehulló leveleken a csillagok fényét.
Szeretettel: marica
reitinger jolan - július 24 2008 21:47:44
Zenél az est,
Zenél a test,
Könnyek erednek,
Vágyak remegnek,
A nyárban illatok,
Sugár-csillagok
