Idegen vagy.
Már nem jelent semmit két szemed édes barnasága,
már csak ritkán érint letûnt háborúnk halálszagú borzongása.
Már nem érdekel a mézízû ajkaidról felrebbenõ szó.
S már te sem érdekelsz. Hideg vagy,mint a hó.
Már nem könnyezem ha eszembe jut keserédes illatod,mi dohányszagú ruhádon ül,
s nem számít már az egyszervolt fájón édes gyönyör.
Idegen vagy.
Bár egykor megosztottam veled lelkemet,s az ágyam,
de már nem tudom,hogy mit kerestem benned,legnagyobb hibámban.
Már nem kell,hogy álmodj velem,nem kell,hogy le nézz rám,
csak menj el.Élj valahol boldogan,s némán.
Idegen vagy.
S idegen a csókod, a hangod,s te magad,
egyszer kedvesem voltál. Már ismerõs se vagy...
Crysty - július 26 2008 19:46:55
Keserû a feledés. Tetszett amit írtál.
gondola - július 26 2008 20:16:05
Szia Goldika!
Ha már végleg idegen lesz hidd el, írni sem fogsz róla. Lassan eljön ez az idõ is. Még gyászolsz s jó, hogy kiírod magadból. Nem is akárhogyan!
Szeretettel:
loretta - július 26 2008 20:54:26
Nagyszerûen öntötted versbe érrzéseidet! Azért a szépet ne felejtsd el, csak lépj tovább.
