|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Sávház tetejérõl a mélybe tekintek.
Sötét az idõ, feketén ragyogó Nap,
Orkán viharok, zápor, süvitõ szél,
S már lábaim, álmaim meggyökereztek.
Mindenki utaz valamerre a romban.
Szállongnak a bús levelek szomorúan.
Hajlonganak ágai fáknak komoran:
Csak halk köszönés, remegõ morajokban.
Fentrõl figyelem a szerelmek egészét,
Míg meg születik, eleven s eliramlik.
Gyötrõ szerelem tüze élve esz engem,
Majd lám, tova szállva e küldi penészét.
Fent száll a madár, a szerelmem az égen.
Könnyen repül át a szememben, elõttem.
Ha, majd mikor az ide szálla, fölöttem:
Már halva, zuhanva, az hullva le tétlen.
Megállok a ház tetején, vele érzem,
Múlt csókjaim íze kisér a halálba,
Nincs itt se barát, se virág ki szeretne.
Csak várok a sorsra, imámba vezeklek...
Baranyi Geri, 2008 |
|
|
- július 31 2008 05:31:17
Nagyon furcsa szóképleteket használtál, bár a hangulatát megéreztem. |
- augusztus 06 2008 17:22:49
Ezt már volt szerencsém olvasni és...akkor is tetszett |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
