Aranyló kancsó
fénye hívogat
vágyakozva kínál
negédes kínokat
bûvöl megragad
magába zár
e mámorító bódulat
ölelõ szelek közt
született hódolat
az érlelõ napnak
mely gyöngéden simogat
a szorgos kezeknek
kik elvesznek
szülõanyádtól hogy
tölgyfaágyba rakjanak
édes álmodban
ínyencek szárnyaljanak
az ízek mámorán,
Tokaj-Hegyalja:
tejjel-mézzel folyó Kánaán...
, de azért a versrõl úgy gondolom, szép
