Lelkem egy átlátszó kék szoknya, égszínkék
Melyet a sziklaparton hagytam, talán tengerkék.
S mezítelen mentem hozzád, mint egy nõ
Asztalodhoz ültem, mint egy fõ.
A bort kóstolgattuk mindketten
Rózsák illatában szemeidet figyeltem.
Elfeledtem mindent, gyermekkorom, otthonom
Érintésed simogat, és...álmodom?
Mosolyoddal tükröt hoztál, figyelj már
Látom magam, szépségemen ráncos báj.
Szoríts jobban magadhoz, kezeid oly kecsesek
Nem kell nékem most már semmi, csak egy kis szeretet.
reitinger jolan - augusztus 11 2008 06:37:00
A lélek a lélekhez ment,
örökre szívébe rejt,
gondolat és a múlt idõ,
összetörõ, de végtelen szeretõ,
karodban ring, mint az ég csillaga,
vágyát szorítva, testét simítva.
Szeretettel Joli
Torma Zsuzsanna - augusztus 11 2008 09:07:53
Nagyon szép, kedves Iytop!
Mindannyian csak egy kis szeretetre vágyunk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
