... az oltár épül,
rajta izzó hajzatod sötétül
s melled fénylik, mint az értelem.
Tûzvihar-hitem regölte körbe
minden Artemisznek álmodott
kék viasz-lotyóm; Vezúv se törte
Pompejét, miként Te látod ott
jó Rodin csodás kövébe égve
szûz virágaim. A szikla fáj,
rózsa-lelke száll a tünde égbe:
magma-tóba fúl a szirt s lapály.
Dõlsz középre. Isten-ágyad asztal,
áldozatra csontokat terem.
Jajdul érted indián panasz-dal;
esküd itt, e hant-tetõn marasztal
unt totemnek ócska flaszteren.
(Erikát hosszú idõ után meglátogattam a Rózsakert-lakótelepi új otthonukban. Legkisebb gyermekével volt terhes. Soha olyan távolinak, elérhetetlennek nem éreztem, és mégis...
Az elsõ három sor a mottó, az és a versforma Rainer Maria Rilke: Áldozat címû, Radnóti által fordított mûvét idézi. Pompej: Pompeji.)
denes - augusztus 12 2008 05:32:03
Jól megszerkesztett vers.
Torma Zsuzsanna - augusztus 12 2008 07:51:54
Szerintem nagyon szép gondolatok és kifejezések!
Üdv. Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - augusztus 12 2008 13:41:38
Te Szilaj Vulkán! Hányan vannak még ?
Szép emléket állítottál az emlékednek.
Szeretettel Joli
loretta - augusztus 12 2008 15:33:02
Egyetértek Jolival. Gyönyörû leírása a viszontlátás pillanatának.
Gabor mester - augusztus 13 2008 16:43:44
Köszönöm a szép illusztrációt, a szép és találó szavakat...
Jolinak: Hááát... Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Erika után már senki. Összesen: 7 ÉVA, 5 LILITH, az 12. Hozzá Judit, a lelki ikertestvérem: az annyimint 13 szerencsétlen... Aprószentekbõl majdnem 100 is.
