TÁRSAS MAGÁNYBAN ÉLÜNK
MAGÁNYOS TÁRSAKKÁ LETTÜNK AZ ÉVEK ALATT,
VÖLGYEKET MÁSZUNK MEG
ÉS HEGYEKET ROMBOLUNK LE PERCEK ALATT.
ZÁRT KÖR? LETT A SZÍVÜNK
KÖRBE ZÁRT VILÁG A MAGÁNY ALATT
NAPONTA MEGKÜZDÜNK
DE NEM ADUNK HANGOT A VILÁGUNKNAK.
SZÁRNYAKAT BONTUNK
TÉPETT SZÁRNYAINKAT SIRATJUK EGYMAGUNK,
MAJD MEGHALUNK
ÉS MINDEN PERCBEN ÖNMAGUNK MARADUNK.
HITET ÉPÍTÜNK
ÉPÜL? HITTEL VÉDJÜK AZ IGAZAT,
MEGTÖRTEN ÉLÜNK
DE HITB?L TÁPLÁLJUK AMI MEGMARADT.
CSILLAGOKAT TALÁLUNK
TALÁLT CSILLAGOKKAL CSILLOGTATJUK NAPJAINK
NEM LÁTJUK
ÉS NEM HALLJUK ELFOJTOTT VÁGYAINK.
ÚJ NAP ÉBRED
NAPPAL ÚJ HITTEL INDULUNK,
VÁLTOZUNK
DE AZÉRT ÖNMAGUNK VAGYUNK.
ELVEKET TERVEZÜNK
TERVEZETT ELVEKBE CSEMPÉSSZÜK A NYARAT,
ÉS RÁJÖVÜNK
HOGY AZ ÉLET MINDEN REGGEL ÚJ UTAT AD.
ÉRTELMET KAPUNK
KAPOTT ÉRTELEMBE VISZÜNK HITET,
MAJD MEGKAPJUK MI OLY KEVÉS
AZ ?SZINTE, ÖNZETLEN TISZTA SZERETETET.
denes - július 22 2007 06:05:11
Valóban van társas magány ebben a mai világban, de amilyen lehangolt hangulatú a vers els? része, úgy támad fel végére a bizonyosság a szeretetben és a jobb életben.
Tibor
krisztina - július 22 2007 07:02:51
Bizony a társas magánynál rosszabb nincs!Volt benne részem, és az én életemben hiányzott az a végkifejlet akkor, amit te záró gondolatként, olyan szépen megírtál a versedben.Nagyon tetszett:Szeretettel:Kriszti
csak-fater - július 22 2007 07:32:05
De jó! Mélyr?l indul a versed és igen, ismét ott a reménysugár!
Példát mutatva másoknak, hogy keressék csak...van kiút mindenb?l. Csak reménykedem, hogy TE már a fényen vagy
Zoli
Csak reménykedem, hogy TE már a fényen vagy
