Fülledt nyári éjszakán,
csendes lépteidre ébredek.
Osonva fürkészed lényem,
nem ejtett rabul az éjszaka,
hamar felébredek.
Állsz a szürke homályban,
ágyam szélénél megpihensz.
A hold sejtetõ mosolya,
megvilágítja gyönyörû,
könnyes szemedet.
Leroskadsz mellém,
s mint egy kisgyerek úgy ölelsz.
Megcirógatom kócos hajad,
s te egyre csak zokogsz,
nem csitulsz el.
Suttognál valamit,
de nem jön zendülõ hangod.
Kisírt szemeidben látom,
a mai éjszaka,
nem szerelmes vallomásokat hoz.
tenger - augusztus 19 2008 08:53:16
nagyon szép lett a versed! szívbõl gratulálok, csak írj többet, minél többet, neked itt a helyed! Szilárd
Torma Zsuzsanna - augusztus 19 2008 08:57:45
Kedves Ronibaba!
Van, amikor szerelmes vallomásoknál sokkal fontosabb a hallgatás és símogatás, a másik vígasztalása.
Szépen megfogalmaztad!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Berenike - augusztus 19 2008 13:57:38
Köszönöm szépen mindenkinek
mimone - augusztus 19 2008 15:17:18
ez tényleg nagyon szépséges....
Berenike - augusztus 19 2008 19:17:44
Köszönöm szépen Mimone!!
loretta - augusztus 20 2008 12:24:03
Szép és fájdalmas! Gratulálok!
Berenike - augusztus 20 2008 16:15:49
Köszi Loretta.)
