Fénybõl és illatokból
szõtt varázs
Szívekben izzó olthatatlan
parázs
Mint magból szökik
ég felé a fa
Úgy ért el hozzám
Lelked mosolya
Mint vágtázó lovak
sörénye a szélben
Mint barbár hordák
csatája a vészben
Õsi erõk izzanak
ismeretlen mélyben,
mint ahogy a csend motoz
feneketlen éjben
Úgy vágyom egy hangra
egyetlen szavadra
bánatot elûzõ
vidám mosolyodra
Lássam a szemed
a szád vonalát
Akaratod felett
a vágy hatalmát
Mikor határt
nem a gondolat
hanem a zabolátlan
érzelem szab
Ha már nincs gondolat
és nincsen akarat
Csak Te meg Én
és a madarak
hangján áttörõ
vad érzelem
áradat
S ha már csak ketten
vagyunk a világon
Túlszárnyalva minden
értelem határon
S szemünkben különös
fények izzanak
s elõtörnek õsi,
ismeretlen szavak
Ha már nem számít
Mi volt? Mikor? Kivel?
S eggyé olvadunk az
elsöprõ érzelemmel
utána nézhetünk
egymással szembe
Soha követelve,
csak koldulva, kérve
Elveszve a vágy
kusza erezetében
Majd egymásra találva
kéz a kézben
áldjuk a hajnalt,
hol kapcsolatunk fogant
S hálát adok az égnek,
hogy elmondhatom Neked
mennyire szeretlek Téged
