|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
 Gy
Bégetve széled szét lassan a balga nyáj,
Vénülő bojtárom, ne henyélj, talpra állj!
|
|
 Gy
Ha tehetném átölelném.
Karomba venném,
Simogatnám, megnyugtatnám.
Csendesen ringatnám. |
|
 Sz
Téged látlak mindenütt, mindenben,
a felhőben, a fákban,
a játszó napsugárban,
mert el akarok veszni a szemedben.
|
|
 M
Nyomon kísérnek ők,kopáran a temetők
lekopott nevek és elkorhadt fejfák
súlyos a föld,nincs menekvés
elmálló szűz testek,ide költöztek mind. |
|
 M
Körbe futlak szavammal
Apró gyöngyként gördülök
Végig szántok tested érverésén
Gondolatom ajkadra fésülöm.
|
|
 Sz
Illatuk az utcáig szállt,
Abban a vékony hálóban fogva,
A fákra is kúsztak,
S ott házunknak hátánál, összerogytak.
|
|
 Gy
oltsd el a szomjamat
ne érezzek vágyat,
szűnni nem akaró
olthatatlan lázat! |
|
 Sz
Arany fátyol köntöse
fáradt testedre simul,
bársonyos meleg ölel,
elmédben fényszikra gyúl. |
|
 M
Kertem telis-tele van virággal,
a virágok sok fajával. |
|
 M
Kagylód héja, mely kiszáradt
S csontod is enyészeté már
Te mégis azt vártad, hogy
kereted alakja a lelked darabja |
|
 H
Homlokzatról bámulva...
Pislognak ásitó ablakszemeid
Áthajol a lék zakatóló nagyharangja
Sápadt sugarak törékenyen repesgetik |
|
 Gy
A napsugár nyarat ígér,
Az árnyék már nyakamig ér.
Tarka pille száll a réten
Vele együtt nyarat érzek. |
|
 Gy
az élet folyó a sivatagban
lélek-testvéreivel éppúgy
nem egyesül mint a medre
kiszárad várja sziklapart |
|
 M
csak azt, mit tőled kaphatok,.
kedves mosolyt, mi rám ragyog .
Szóljon versem egy csókodért ! |
|
 M
Rám vicsorog a karcos semmi,
Kihűlt bőrbe bújtat a világ,
Szeretnék végre hozzád menni -
Menteni az utolsó szikrát. |
|
 V
Számkivetett vadként futsz az élet mezején,
Erőd elfogy,úgy érzed nincs többé remény.
Szíved mélyén érzed,mint a kezdet kezdetén,
Összeomlani ne hagyd,mit szépen felépítettél. |
|
 M
A bölcs mondás nagyon igazul szól:
Ahogy bánsz a környezeteddel,
olyan ember vagy!
|
|
 H
A minap hallottam a "nyitnikék" ébresztő zenéjét...
a Természet hogy tudja a tavasz ébredését...
a kis cinke élettel telve dalolta az élet lüktetését...
teljes torokkal zengve terjesztette szép igéjét...
|
|
 M
Üvöltök, az Everest csúcsának magányos szele én vagyok,
És a világ tetejéről a világ mélyébe harsogok.
|
|
 G
Nincs több felolvasás,
nem csörög az óra,
a segélykocsi nélküled
megy ha akad dolga.
|
|
 Gy
Az út vége beszakadt
teher van mindenen -
ki it-hon maradt,
vele mi legyen ? |
|
 M
Zarándokol velem a bűn és a sok, sok vétek
Hozzád mennénk égi anyánk szeplőtelen lélek |
|
 M
Eljön az est komor sötét fényt hint rád
pillád megremeg, könnyek áztatják fáj
a nappal elmúlt s félve hajtod le fejed,
arra gondolsz a holnap mit hoz megint. |
|
 Sz
Még élek, nem felejtem el azt a napot,
mikor beszélgetésünk kis reményt adott,
olyasmit érzel mint még ezelőtt soha,
és könnyet ejt szemed, versemet olvasva. |
|
 Gy
Van nekem két szép unokám,
Egyik Panna, másik Dóra.
Ha ad az Úr még egy kislányt,
Mi lehet más, mint Pandóra.
|
|
|
|
Ma 2024. April 26. Friday,
Ervin napja van.
Holnap Zita, Mariann napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
