|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
 A
Talán még mindig mindenért engem szeret
Nem mozdulok meg úgy, hogy ne gondoljak rá,
Keresem kutatom, választ sajnos ő sem talál
Mindig elkerüljük egymást
|
|
 A
Gyomrom helyén egy kockakő van.
Nyelvem egy száraz rongydarab.
Térdem remeg, és űzött szívem
kétszázat ver egy perc alatt…
|
|
 A
Az Ember, falevél a szélben.
Pedig mindent, mit az Isten adott
Zöld, felnő, terem majd elszárad...
Földre esik, elrothad ott.
|
|
 M
itt: Pásztó környékén nyújtja be
Nógrádba a lábát
- a fenséges Mátra |
|
 M
Legjobban az egyszerű
virágokat szeretem.
Nem tudom, mi vonz
hozzájuk magam sem. |
|
 M
Alszik a csend a lelkemben
Mégis a dalod éneklem.
Nem hallja senki dalomat,
Talán a csend, az alkonyat. |
|
 M
Azon a ködös őszi, kora reggelen,
Álmosan ébredt a szomszéd asszony.
Köszöntem is neki, ahogyan ez illik.
De nagy fene köd van, Mondom viccesen. |
|
 M
Hogy tetszenél nekem!- ha rám szórnád a fényt,
ahogy én tenném veled, s nem lenne több kétség.
Fogadj el, ami most sírbolt, élet lesz, ragyogás.
Felhők ravatalában életre kel, aranyszínű áldás. |
|
 A
Árva fűz a parton, folyóra hajolva,
hosszú zöld haját a szél felborzolja,
zizzenő levelek kántálják az átkát.
így susogja folyton a szomorúságát.
|
|
 A
Lelked szíve, szíved lelke
Létemnek háza,
Lelked szívén, szíved lelkén
Jövőm vigyázza. |
|
 M
Lenti, Zajda, ügyeletes tiszt, gombkészlet, posztóköpenyben futás a vonatra.
Arra a vonatra, ami nyolc hónap után először visz haza a laktanyából, két napra.
|
|
 M
Én fogom a létrát
Te állj fel rája
|
|
 M
Szél jár a fák között lehelete jég,
Arcomba fúj lelkem is remeg,
A hold arca sápad, kékül az ég,
A bokrokon ébredő veréb sereg.
|
|
 A
Nálunk létezik egy hely,és gyönyörű.
Megtelt a rét Nárciszokkal....
S mindenki eljött illatára,éltetni a virágot
Megünnepelni virágzását egyedi virítását,
|
|
 A
Mágneses mezők vonzása....pólusok taszítása...
Igaz mondások....vak súlytalansága...
A semmit markolom....
|
|
 A
Igen, én boldog vagyok, boldog!
Arcomon ott az igazi életadó napsugár,
Mely utat tör a megfáradt szíveken,
S a magányosnak hitt boldogtalan éjszakán! |
|
 A
Mindig lényeget látott
a képlékeny agyagban;
|
|
 A
Itt lógtok, szépen sorban.
Jól van ez így, jól van.
|
|
 A
Pórázzal hasított, meddő nyugtalanság
Dermesztő, homorú üvegszeme vág.
Kvarc-homokóra rodhadt mutatója
Bomlott elméd sulykolja a lápvilág-múltba.
|
|
 A
Lehunyt szemem tágra kinyitottam
Egy fagyi ült előttem, majszoltam
Mosolyogva… |
|
 M
Elmentél.
Nincs ebben semmi értelem!
Veled ment egyik – a jobb-felem.
|
|
 A
A kert homályában
előbukkan egy tölgy, olyan
mint egy termetes hölgy.
Alatta kis pad, mely rejteket ad.
|
|
 A
Mi ketten egyé olvadunk,
belőlem létezel,
s belőled én.
|
|
 A
Délután, ha minden jó,
Találkozunk, nem kell szó.
Megölelem derekad,
Ízlelem a csókodat.
|
|
 A
Ez vagy, te is, ez vagyok én is
Az én festményem őrült banális
Tied talán mégőrültebb, ijesztő
Én akarok lenni az örök felejtő
|
|
|
|
Ma 2024. május 19. vasárnap,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
