Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJanuár 26 2020 14:13:14
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 1
Tag: Maya Blank

Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Asszociáció.
Szerelem
Anagramma
Két rímelõ játéka
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10199]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3565]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
A jó pap is holtig tanul
„A jó pap is holtig tanul”





Ma reggel, ahogy jöttem az utcán a buszról leszállva, a munkahelyem felé közeledve, felötlött bennem a gondolat: mióta is járom én rendszeresen az utakat? Először 6 évesen kezdtem, amikor beírattak az első osztályba. Úgy emlékszem, az első napon, vagy napokban még édesanyám kísért el, és az első fájdalmas emlékem is ahhoz a naphoz fűződik, amikor engem ott hagyott a tanítónénire és a többi osztálytársamra az egy tantermes iskolában.
Szorgalmasan végig is jártam mind a 8 évet, hol kevésbé, hol jobban igyekezve, attól függően, hogyan értettem meg azt, amit magyaráztak. A nyelvtan – kicsit nehezebben indult számomra, de azt hiszem, ez ma már nem látszik meg az írásaimon. Ki gondolta volna akkor, hogy szinte egész életemben tanulni fogok. S így, még 56 évesen is vizsgáznom kell.
Róttam az utakat meleg nyárban, esőben, sárban, fagyos télben, hóesésben, jégesőben.
A kis házunktól az iskoláig és vissza. Le a lejtőn, hazafelé fel a dombtetőre. Ebben az irányban mindig nehezebb volt az iskolatáska és néha a szívem is. Főleg, amikor nem úgy sikerült egy nap, ahogy vártam. De ki az, akinek minden napja úgy sikerül, ahogy szeretné, és néha nem vinne haza rossz jegyeket az ellenőrzőjében. Szerencsére, a 8. osztály elvégzésekor elég jó jegyeim voltak, hiszen kerekítve az ötöshöz álltam közelebb. Egy kicsit büszke is voltam magamra, s mondhatom minden szerénytelenség nélkül, hiszem ahonnan én indultam, kevesek vitték valamire abban az időben. 1967-et írtunk akkor.
Igaz, hogy egy évig nem tanultam tovább, mert ahova jelentkeztem, túljelentkezés volt, és ahogy tudom, tanítónénim sem adott megfelelő javaslatot a továbbtanulásomhoz. Talán úgy gondolta, hogy növelem majd a téesztagok létszámát, hiszen úgy is kiöregednek onnan az emberek. Sokat is segítettem, főleg a nyári munkákban odahaza és a téeszbe, édesanyám helyett is sokszor elmentem dolgozni 14 évesen, de a gyors- és gépíró szakiskola előtt még gyárban is dolgoztam egy nyáron át.
17 évesen már 8 órában dolgoztam a szakmámban. 20 éves koromig még ugyanazon a hosszú úton jutottam el a vonatállomásra, amelyet nap mint nap tettem meg kicsi koromtól fogva.
Aki tudja, milyen földes úton több kilómétert megtenni hóban, sárban az tudja, hogy embert próbáló dolog. Az állomásig egy rosszabb cipőben vagy csizmában tettük meg az utat, és ott cipőt vagy csizmát váltottunk. De nem voltam egyedül ebben, hiszen többeken is osztoztak sorsomban. Kortáraim is, és persze az öregjeink is megjárták valamikor azt az utat, amit nekünk kellett.
A gimnáziumot 3 éves esti iskolában végeztem el már jóval később, mint ahogy talán szerettem volna. De szerencsére, munkahelyi vezetőm javaslatára belekezdtem, és elég szép eredménnyel elvégeztem a gimnáziumot több, mint 20 évvel az általános iskola befejezésétől számítva. De az az időszak nagy fordulópontot jelentett az életemben, mert szerencsére, nem a lejtőn lefelé, hanem felfelé indultam el. Önszorgalomból kezdtem el azután angol nyelvet tanulni, s még a középfokú nyelvvizsgának is nekifutottam 3 alkalommal. Ám csak az alapfokú vizsgát szereztem meg, de ennek is nagyon örültem. Mindig arra gondoltam, hogy ahhoz képest, hogy milyen szegény sorból jöttem, többet elértem, mint amennyit remélni mertem. A munkahelyeimen is szakmai továbbképzéseken vettem részt, ahol szintén vizsgázni kellett a tanult anyagból. Mindig jöttek újabb és újabb megpróbáltatások mind szakmai, mind magánéleti téren is. Anyagilag sohasem álltam a létra felső fokán, de még talán a középső részén sem. Mégis mindenre elég volt, amire akkor vágytam. Talán azért, mert sohasem vágytam olyan dolgokra, amik elérhetetlenek voltak számomra.
A továbbtanulás, a szakmai képzések számomra mindig kihívást jelentettek, és mindig igyekeztem jó eredményeket elérni, mert úgy gondoltam, tőlem ezt elvárják.
Most, hogy már lassan az 56. évemet is betöltöm, még mindig szakmai továbbképzésen kellett ismereteimet bővíteni és persze újból vizsgát tenni. Ez az, amire már nem gondoltam, hiszen, akik, két-három évvel idősebbek, azok ma már legtöbben nyugdíjba mentek és mentesültek legalább a vizsga alól. Talán nem is bánnám, ha én is egy-néhány évvel idősebb lennék. Ezt a véleményemet meg is osztottam a munkatársaimmal.
Hosszú utakat bejártam, - s ahogy már írtam egy előző prózámban -, nem jártam be a világot, de azt elmondhatom, hogy szinte egész életemben tanultam, s képeztem magam autodidakta módon is, hogy jártasabb legyek a világ dolgaiban. Hogy sok mindenről fogalmam legyen. S ha valamit nem értek meg, akkor utánakeresek könyvekben, vagy a világhálón, ahol ma már annyi mindent meg lehet találni. És csak az nem tud tanulni, aki nem is akar.
Bennem mindig is meg volt az akarat és az igény is a tudásra, de szerencsémre sok mindenre kötelezve is voltam, amiért utólag is csak köszönetet tudok mondani. A munkahelyeimnek és az életnek is, ami szintén sok mindenre megtanított engem.


Torma Zsuzsanna 2009. január
Hozzászólások
laleo - január 28 2009 18:07:32
Kedves Zsuzsa,

igen a tanulás iránti nyitottság tesz igazán alázatossá. Nagyon szépen leírtad számomra e felismerést.
És persze a tanulás anyja az ismétlés :-)

üdv

Szilárd
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2020. január 26. vasárnap,
Vanda, Paula napja van.
Holnap Angelika napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Helen Bereg
26/01/2020 13:33
Csodálatos szép vasárnapot Mindenkinek! smiley Kedves Mamuszka! Örülök, hogy jól választottam képet.

KiberFeri
26/01/2020 07:56
Jó vasárnapot kívánok mindenkinek!

mamuszka
25/01/2020 15:59
Köszönöm a versem tartalmához illő képet kedves Ica

Helen Bereg
25/01/2020 15:24
Kedves Toni! Levették az oldalról a képet. Most a hivatkozást beírva: 404 Error hibaüzenetet ad.

Helen Bereg
25/01/2020 15:22
Csodás szombat délutánt Napkorong!

Maya Blank
25/01/2020 12:25
Kellemes hétvégét kívánok mindenkinek! smiley

Toni
25/01/2020 10:53
Miért tünt el a kép, az egyik versemnél...üdv Tóni...

KiberFeri
25/01/2020 08:34
Jó kis hétvégét kívánok nektek!

Helen Bereg
24/01/2020 19:47
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
24/01/2020 15:57
Kellemes délutánt Napkorong smiley

Helen Bereg
23/01/2020 20:10
Szép estét Mindenkinek! smiley

Gyongy
23/01/2020 12:49
Szépséges napot Napkorong lakók! smiley

orok szerelem55
23/01/2020 09:26
Szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

KiberFeri
23/01/2020 08:21
Kellemes téli napot kívánok mindenkinek!

vali75
22/01/2020 18:31
Szép estét kívánok!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes