Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikMarch 29 2024 02:41:16
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 2
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
A taxis
Gy

Igaz történet feldolgozása





A mozdony csikorogva, nagyokat fújva állt meg a kis sárréti falu állomásán. Püspökladány felől Biharkeresztes felé igyekezett. A magas lépcsőjű, nyitott peronról, a vasajtót leakasztva, mintegy 28 éves fiatalasszony kászmálódott le, nem kis megpróbáltatások közepette, mert félidős terhes volt, de többnek látszott nagy terhével.
- Na jöjjön, nyújtsa a kezét! – mondta neki a forgalmista, jobb kezét felemelve, miközben arra vigyázott, hogy a bal hóna alól ki ne csússzon, a kétszínű indító tárcsa. – Óvatosan lépjen, csúszós ez a vaslépcső. –
- Köszönöm – fogadta el az asszonyka az éppen időben érkező segítséget. Így aztán szerencsésen leléphetett a töltésre, ami durvára zúzott kaviccsal volt feltöltve. Nem sokan szálltak le rajta kívül, talán hárman vagy négyen. A leszállók közül két asszonyt ismert, azok is az ő falujába igyekeztek, ahol nem volt vasútállomás. Az asszonyka azon töprengett, hogyan fogja bírni a gyaloglást a falujáig, ami éppen nyolc kilométerre volt. Nem félt volna ő a gyaloglástól. Hozzá volt szokva az apostolok lovához, de korábbi terhessége utáni gyermekágyas korában trombózisos lett a bal lába, ami most is dagadt volt. Nem csoda, kíméletlenül sütött a kora délutáni augusztusi nap. Lehetett vagy harmincöt fok a napon. Árnyékban sem sokkal kevesebb. Az asszonyka Debrecenből jött, ahol beteg anyósát látogatta meg a kórházban. Így Ladányban át kellett szállnia a keresztesi vonatra. Már ott meglátta két falubelijét, akiket köszöntött is, de azok nem hallották, vagy nem akarták meghallani köszönését. Ezen egy darabig elmélázott az asszonyka, de nem vette a szívére a dolgot. Máskor is előfordult már ilyesmi.

Az asszonyka elment az állomás épülete mellett álló Nortonos kúthoz, aminek kétszer-háromszor le- felmozgatta a karját, és máris folyt a kellemesen hűs víz. Megnedvesítette a zsebkendőjét, majd megtörölte vele izzadt arcát, magas homlokát, amit gyerek korában szégyellt és igyekezett frizurájával eltakarni. Még azt is megtette, hogy az iskolai csoportképén tintaceruzával hajat rajzolt magának a homlokára. Az iskolában általában az első helyen ült, mert mindig a legjobb tanuló volt. Ez a hely járt akkoriban ki az elsőtől a hatodikig együtt járó vegyes, falusi iskolában a legjobb tanulónak.
Most sűrű, gesztenyebarna haja hatalmas kontyba volt összetűzve a tarkóján. Szelíd barna szemében aggodalom látszott. Szomjas is volt, de inni nem ihatott, mert a húzós kúton takarosan festett tábla hirdette: NEM IVÓVÍZ! Maradt tehát a nedves zsebkendős hűtőzés.


Lassan elindult a kúttól. Hogy hazafelé vegye az irányt, a két falun keresztül vivő, meglehetősen rossz állapotú makadám úton.
Ahogy elhaladt az állomás mellett egy személyautót pillantott meg, ami mellett két falubelije várakozott a sofőrre, aki ki tudja, hányadik hűtött málnaszörpjét itta a közeli ivóban. Sok folyadék kellett ebben a pokoli melegben, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy vezetőnk meglehetősen termetes ember volt, hatalmas pocakkal. Kész csoda volt, hogy befért a Fiat volánja mögé. Az asszonyka odaért a várakozókhoz, és megkérdezte őket:
- Beférnék mellétek? –
- Tőlünk igen, de ebben majd a sofőr úr fog dönteni. Még jó is lenne, ha te is jönnél, legalább megoszlana a fuvar költsége. – mondta a magasabbik asszony, aki fiatalabb volt a terhes asszonynál. – Egyébként is nagy a terid. Hányadik hónapban vagy?
- Az ötödiket igencsak betöltöttem. – válaszolt a várandós asszonyka.
Még egy kicsit beszélgettek, legyezgették magukat, noha az autó egy akácfa árnyékában állt, mire megérkezett a sofőr. A faluban, ahova igyekeztek ez az egyetlen taxis kisiparos működött, igaz félig műkedvelő alapon, mert apósának kocsmája volt a Futúra melletti sarkon, amit a felesége vezetett. Így nem voltak csak a taxis vállalkozásra szorulva.
- Bocsánat asszonyok. – mondta Torzsa úr, a sofőr, lihegve – Úgy volt, hogy többet késik a vonat. Máris nyitom az ajtókat. Tessenek beszállni. Hiszen kettejükért jöttem, ahogy meg volt beszélve.
- Torzsa úr. – Fordult a fiatalabbik asszony a sofőrhöz, - Nem vihetnénk el ezt a falunk béli asszonyt is? Beférne az autóba. –
Torzsa úr nehézkesen megfordult, és csak ekkor látta meg a néhány lépéssel távolabb álldogáló asszonykát. Ismerte az asszonyt, N. molnármester húga volt. Torzsa úr nem igen járt az Iparos Körbe, ahol a korabeli falusi iparos emberek múlatták magukat biliárddal és éjszakákba nyúló talonmáriás kártya-partikkal. Az asszonyka férje is oda járt, aki géplakatos volt, főleg kártyázni. Torzsa úr nem a falu szülöttje volt, mindig úgy érezte, kilóg a többiek közül. Mintha azok nem fogadták volna igazán be őt. Igaz, ő sem igyekezett egyikőjükkel sem a barátságra. Ezek mindenféle színi előadásokat, iparos bálokat rendeznek, bohóckodnak. Az efféle bolondságok nem Torzsa úrnak valók voltak. Ő magának való, komoly ember volt. Azt is tudta, hogy N. molnármester a húgának, amikor az még nem ment férjhez a Jumihoz, vett egy SINGER varrógépet, amin az asszony kitanulta ugyan a mesterséget, és noha az ipart sohasem váltotta ki, a legszebb inggallérokat ő varrta a faluban.
- Nem. Nem visszük el. Menjen csak gyalog. – mondta Torzsa úr határozott hangon, miközben besegítette a jobb hátsó ülésre az idősebb asszonyt. A fiatalabb asszony, aki már bent ült, de még nem csukta be az autó hátsó, bal oldali ajtaját, kiszólt az autóból:
- De hiszen tetszik látni Torzsa úr, hogy állapotos az asszony! Igazán beférne. Minket nem zavarna. Igaz M. néném? – fordult az idősebb hölgyhöz, aki bizonytalanul bólintott. Majd folytatta, megint Torzsa úrhoz fordulva. – Tudja Torzsa úr, ennek a szegény asszonynak az első szülése fogós volt, és a sógora, Cs. doktor úr, aki igazán jó orvos, mindent megtett érte, mégis a négy kiló feletti fiúgyerek halva született. –
- Sebaj. – mondta Torzsa úr lakonikusan,- legalább egy zsidóval kevesebb.-
- De Torzsa úr, - mondta a fiatalabb asszony rosszallólag, - ez az asszony nem zsidó.
- De az ura az, a gépész úr, - válaszolt Torzsa úr epésen. Jóllehet átkeresztelkedett. Az azonban mit sem számít. Tudják, a törvények!

Torzsa úr becsapta az autó hátsó ajtaját, ő maga is beszállt. Néhány indítózás után a motor beugrott, Torzsa úr rükvercbe kapcsolt, gázt adott és az autó a sebességváltás után, kipufogóján kékesen bodor füstfelhőt eregetve, elporzott úti célja felé. Az asszonykának földbe gyökerezett a lába. Úgy érezte, nem tud egyet sem lépni. A családját mindenki ismerte, szerette, becsülte a faluban. Eddig legalább is úgy hitte. Na igen. Az ura tényleg zsidó ember volt, de pontosan úgy élt, mint a többi falusi ember. Igaz a családja kitagadta, mert zsidó létére keresztény lányt vett feleségül, aki még ráadásul olyan szegény is volt, mint a templom egere. Soha sem tudta eldönteni az asszony, melyik volt a nagyobbik baj. Később, ahogy az unokák jöttek, megszűnt a családi ellenségesség. Különösen a másodszülött lányunokát szerették a Cs. házban.

*


A pöfögő autót addig nézte az asszonyka, amíg az el nem tűnt a faluja felé vezető kanyarulatban. Ekkor oldódott a merevsége, hasában a kis élet megmoccant. Érezte az asszony, mennie kell, mert különben ráesteledhet. Nyolc kilométernyi út, az ő állapotában, legalább három óra hosszáig tart majd.
A kis asszonyka hazafelé menet nem is sejthette, hogy egy év múlva, pontosan ugyanezen a napon, mi fog történni.

*

Záradék: Hitler 1. sz. hadmûveleti utasítása
A FEGYVERES ERŐK LEGFELSŐBB PARANCSNOKA
SZIGORÚAN TITKOS!
Berlin, 1939. augusztus 31.
1. sz. hadműveleti utasítás


1. Most, hogy a keleti határon Németország számára elviselhetetlen helyzet békés módon történő megszüntetésének minden politikai lehetősége ténylegesen kimerült, erőszakos megoldásra határoztam el magam.(*)
2. A Lengyelország elleni támadás a Fall Weissre történő felkészülésnek megfeleően hajtandó végre azokkal a változtatásokkal, amelyek a hadsereg vonatkozásában abból erednek, hogy időközben szinte teljesen befejezte a csapatok diszponálását.
A feladatok és a hadműveleti célok változatlanok maradnak.
A támadás napja: 1939. szeptember 1.
A támadás ideje: 04.45 óra.(**)
Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. March 29. Friday,
Auguszta napja van.
Holnap Zalán napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Szollosi David
22/03/2024 01:16
Március 10 óta nem küldtek be verset???
Wino
18/03/2024 01:35
Jó pihenést mindenkinek!
vali75
09/03/2024 12:28
Szép napot kívanok! smiley
vali75
07/03/2024 06:24
Jó reggelt kívánok! smiley
rapista
05/03/2024 00:47
Jó éjt!
vali75
04/03/2024 06:02
Jó reggelt kívánok! smiley
vali75
01/03/2024 15:08
Szép napot kívánok! smiley
2xistvn
21/02/2024 10:06
csodás napot "Napkorong"smiley
vali75
18/02/2024 07:56
Szép napot kívánok! smiley
Szollosi David
16/02/2024 18:18
4x Szép napot! Feb 12-től máig... smiley
vali75
12/02/2024 15:21
Szép napot kívánok! smiley
vali75
11/02/2024 21:45
Jó éjszakát kívánok! smiley
2xistvn
11/02/2024 09:37
Köszöntelek "Napkorong" Szép napot!
vali75
11/02/2024 07:43
Jó reggelt Napkorong! smiley
vali75
10/02/2024 15:47
Szép napot kívánok! smiley
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes