|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_( Járjunk el körültekintőbben munkavállaláskor! )
Balatonlellei bonyodalmak
A Netes hirdetések között találtam egy álláslehetőséget a nyárra, a Balatonon.
Még május idusán jelentkeztem, illőn szakmai önéletrajzot is csatoltam, amire pozitív választ kaptam. Telefonon megbeszéltünk néhány dolgot, a leendő főnök ígéreteket tett. Már a hó vége közeledett, így rácsörögtem, mikor menjek? 23-án lecuccoltam Balatonlellére, egy ikerház végében volt a szállásunk. Többen érkeztünk, ment is a nagy berendezkedés, ki kivel legyen, mert igen szűkös volt a hely. Pincérekből volt egy tucat, 2 pultos, 2 szakács, 2 pizza szakács, 2 konyhalány. A munkahely úgy 1.5 km-re volt, a parthoz közel, s alig volt még kicsomagolva. Amikor beléptem, a pókhálóktól alig lehetett látni, por és nyárfavirág mindenütt. Rengeteg pad és asztal, a nagy belmagasságú gerendák között por és madárürülék. A főnökre várva – már azt hittük elaludt – összeismerkedtünk a kollégákkal. Többnyire pécsiek voltak és a 20-as éveik elejét taposták. Fél óra múlva elkezdődött az őrület. A nagytakarítás projekt beindult, amiről nem szólt a fáma. 6 napig suvickoltunk. Lemostuk a légyszaros padokat, asztalokat, összeszedtük a pókhálókat, fertőtlenítettük a konyhát és a kisebb előkészítőket. Úgy vettem észre, hogy az öltöző 2 személyes, mert 2 szekrénynél nem volt több. Az edényeket kiválogattuk, a hűtőket is le és kitakarítottuk, szóval volt mit a tejbe aprítani. Napi 10 órán keresztül készülődtünk, pakoltunk a főnök utasításai alapján.
A mellettünk lévő büfék már fogadtak vendégeket, helyi vállalkozók, hamarabb nyitottak.
Igen éhesek voltunk már a legelső napon, s úgy délután 5 felé, a főnök meghívott mindenkit a szomszédos büfébe 1 hamburgerre. Összetétele: szezámmag nélküli puffancs, 1 salátalevél,
1 apró hús, a mustár és a ketshup az asztalon. Csendesen, álmélkodva falatoztunk. Gondoltam, az ígért szállás és a kaja megvan, vajon mennyi fizetésre gondolt, mikor azt mondta a telefonba, hogy jól lehet keresni, mert ha az is ilyen karcsú lesz, akkor nem kell itt maradni sokáig. Hozott ásványvízzel öblítettük a fullasztó ételt, és felháborodva bandukoltunk a szállásra. Útközben láttuk, hogy 690 Ft-ért pizzát is ehettünk volna, vagy óriáslángost, de egy menü sem került 800 Ft-ba. A csehóban duplája a pizza ár. Túl a vasúton, túl a Sphar-on, elhagyva a 7-es utat és a cukrászdát, dombnak felfelé a szálásra értünk. Itt még a kollégával át kellett költöznünk az alsó szintre, mert ahová először költöztünk, azt a főszakácsnak szánták. A mi kis szobánk sarkában a pvc csövön zubogott le az emeleti szennyvíz, a Niagara elbújhatott volna, és a 60X60-as kis ablakon akár a szomszéd kutyája is beugorhatott volna látogatóba.
Tolódott a nyitás napja, már arra gondoltunk sosem nyitunk ki, de végül 29-én végre lekerültek a rácsok. Vendég a Pünkösdi hétvégére alig volt, az időjárás szarul alakult és Pesten is volt program. Annál többet hallgattuk viszont a főnökasszony utasítgatásait, akinek be nem állt a szája és mindenkihez volt néhány „kedves szava”.
A pizzát a kollégámmal felváltott napokon sütöttük, hiszen nincs még tömeg, elég 1 ember is a kemence körül. Legjobb tudásunk szerint készültünk elő minden aprósággal, s gyújtottunk tüzet a kemencébe, de mindig volt valami, ami a főnökasszonynak nem tetszett. Már idegesített, mert kiosztott, hogy hová kell tenni a sajtot, a szószt, a feltéteket stb., ami persze sosem esett a kezünkre. Pár nap után sem kellett megszakadni a munkában. 10-15 pizzánál nem volt több, de az ideg csak gyűlt. Végül kiderült, hogy a tavalyi pizzás balkezes volt, mi meg nem. No mi lett? Akkor is úgy kell csinálni, ahogy ők mondják. Szét vet az ideg, tetejében még nem kaptunk ebédet sem, majd csak 3 körül, az is krumplistészta volt. Egy főétel semmi több, / nap. Ízelítőül: kedd-Margarita pizza, szerda-mákostészta, csütörtök-rántottszelet 1, péntek-borsófőzelék, szombat-pizza és ez így ment. Reggel 9-23 óráig, nesze oszd be! A szálláson nem győztünk éjféltájt főzőcskézni, éhesek voltunk és kimerültek. Aki másnap melózni indult, na-ná, hogy pipa volt, mert minden behallatszott, nem tudott rendesen pihenni.
Alul lehetett főzni, mert fent nem volt gáz, az emeleti fürdőben viszont lehetett mosni, mert ott volt az 100 éves mosógép. Egy közepes hűtőbe pakolhattunk mind a 14-en, alul volt egy nagy rossz hűtő, amit 5 nap után sikeresen lecseréltettem 2 kicsire. De már az is baj volt, hogy az egyik világított, na persze hogy Coca-Cola-s hűtő volt.
Mindenki ki volt dumálva a másik háta mögött, legfőképp a főnökasszony mondta a magáét a másik kollégának, s ő mit is tehetett, bólogatott, mint János.
Nos, 2 munkapólót kaptam, az is reklámpólók voltak, feketék, és 7 ezret 1 napra, július hónapra többet ígért. A pincérek is és a benti szakácsok is más-más pénzt kapnak, a jattot a pincérek kapják naponta, most átlag 1000 Ft. Havonta elsején fizetés, csak hogy már igen kevés lé volt a zsebünkbe, mert nagyon drága a kaja, um. a táplálékpótlás. Szabadnapon haza kellett utazni felpakolni, hogy minden meglegyen. ( cseresznye 500 Ft/ kg, kenyér 265.- )
Teltek a napok egyre rosszabbul és az idő sem kedvezett, hideg volt. Gombóccal a gyomrunkba mentünk dolgozni, vajon ma mi lesz a kifogás. Hát volt. A hatalmas rácsokat a pincéreknek kellett minden nap le és fel emelni a helyükre, miközben a főnök: - bénák vagytok, lehetne azt gyorsabban is, a tavalyiak 5 perc alatt megoldották, mit bénáztok? A pizzaszakácsnak este már nincs dolga, segítsen nekik!
Lehet, nem értette a főnök kristály tisztán, hogy nem emelhetek a derekam miatt, elmondtam hát még párszor, s azt is, nekem ki segít előkészülni odabent és ki takarít ki a nap végén, mert hogy a srácok nem, az tuti, hiszen be sem léphetnek oda. Annyit megtettem, hogy a kispárnákat, hamutartókat és a sószórókat beszedtem az asztalokról.
Szakmai szemszögből és az ehhez kapcsolódó előírások betartásáról csak annyit :
Több mint 20 év szakmai háttér áll mögöttem a sütőiparban, HACCP rendszergazda vagyok, amit nem rombol le 2 hét alatt a főnök és a főnökasszony ( így kellett szólítanunk Jánost és Máriát) csak, mert idézem: „ mi már végigcsináltunk egy évadot, mi tudjuk.”. Szerintem, semmit sem tudnak azok, kik nem szakmabeliek. A pizzaszósz összetételéből több fűszert is hiányoltam, igen leegyszerűsített változat. Az is az ő ízlésük szerint készülhetett, az ízlik.
A dagasztógép muzeális, kapcsoló nincs rajta, kicsi a munkatér, padlóösszefolyó nincs.
Kék könyvvel dolgoztunk, semmiféle szerződést nem írtunk alá, de még csak jelenléti ívet sem. Semmilyen oktatásban nem részesültünk um.: munkavédelmi, higiéniai, HACCP, tűz és érintésvédelem, egészségügyi, és még sorolhatnám. A dolgozók számára nincs kialakítva pihenő és ill. étkezésre külön helyiség. Az öltöző 2 személyes, ami ugye nem elég annyi személyzetnek, halomban álltak a ruhák mindenütt. Kézfertőtlenítő és törlőpapír egy kézmosónál sincs felszerelve. Konyharuhákat hozott a főnökasszony, mert a papír használatát sokallja egy nyárra. Egyetlen egy tűzoltó készüléket nem láttam, a fa burkolatú vendégtérben sem, a kemence körül sem, a konyhában sem és a hátsó udvarban sem, ahol a nagy gázpalackok voltak elrejtve a hűtő mögé. Megjegyzem, ott van vele szembe felhalmozva az akácfa is. A vendégtérben nincs szemetes kihelyezve és állatok ( kutya) is szabadon bejárhatják azt.
A vezetés részéről a kérem, a köszönöm, és a szívesen szavak a munkavállalókkal szemben nem használatosak, bár egyszer kétszer a főnök elkottyantotta, hogy legyen szíves.
Mondják, hogy lakva ismerszik meg az ember. Nos, ha mindezt tudtam volna, bele sem vágok ebbe a melóba. Pláne, hogy 2 hét után kitesz vagy 6 embert, akit még ki sem fizetett tisztességesen. A 6 nap takarításért senki egy petákot nem kapott, egy vasat sem, pedig mi vakartuk ki a koszból azt a csehót. Igaz, az igazolt 5 napomat kifizette és levonta belőle az eü könyv megcsináltatását. Boldog vagyok. Mondvacsinált porhintéssel „indokkal” küldött el. Visszaadtam a 2 pólót „munkaruhát”, majd összecsomagoltam, elbúcsúztam a többiektől és eljöttem úgy, hogy hátra sem néztem.
Tudom, hogy sok emberből hiányzik a kurázsi, no de ennyire?
Bejelentéssel élni bármely szervhez is, nincs szándékomban, annyit nem ér, de még ennyit sem, hogy a fentieket színezzem itt kisprózámban.
Örültem, hogy új embereket ismerhettem meg, s hogy a fiatalokban nem csalódtam. Mindenkinek köszönöm a hozzám való bizalmat, remélem jól alakul sorsuk, sokat tanulnak ebből a 2 hétből, és mihamarabb találnak munkát ők is.
Hazafelé jövet, a gombóc feloldódott a gyomromban, bár a partot végig kajtatva munka után, nem jártam sikerrel. Az idény, majd a suli után kezdődik, igaz, Siófokon már nagy a nyüzsgés. Szép, szép a mi kis tengerünk, megannyi hajó szeli már most, és tiszta is, de kihagytam a mártózás örömét, mert hidegnek találtam a vizet.
Utam során rám tört a nagy fáradtság, alig vártam, hogy ágyba bújjak odahaza. 6 kilót fogytam, párom megriadt beesett arcom láttán, de vígasztalt, hogy ne adjam fel.
Nincs a terveim között.
2009-06-15 Sancho
|
|
|
- június 16 2009 09:26:12
Kedves Sancho!
Minden szavadat elhiszem. Elég sajnálatos, ami történt Veled/Veletek! AZ ILYEN ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK ÉS KÖRÜLMÉNYEK (KEGYETLEN, HOZZÁ NEM ÉRTŐ FŐNÖK) MEGINGATJÁK A JÓ SZAKEMBEREK HITÉT A SZAKMÁJUKBAN.
MÉG SZERENCSE, HOGY NEM MARADTATOK OTT!
ÉN AZT HISZEM, TALÁLSZ MAGADHOZ MÉLTÓ HELYET!
üdv. TORMA ZSUZSANNA |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
